Skip to main content

Full text of "A hattyú, vígjáték három felvonásban"

See other formats


i;Hii,: 



f 




• 



■pfiii 




H norMund mj^kd ix/us: 




I 



v^' 



A HATTYI 

YÍGJÁTÉK HÁROM FELVONÁSBAN 



IRTA 



MOLNÁR FERENC 



^ 



ZJ 



BUDAPEST 

FRANKLIN-TÁESULAT 

m»ffyar irod. intéiet is kó/tyvn^omda 

KIADÁSA 



Elóadúsi és minden egyéb jog fenntartva. 



Copyright 1921 hy United Plays Inc. 
New- York, 



6100i)8 



SZEMÉLYEK 

Beatrix, özvegy her- 
cegné Rákosi Szidi 

Symphorosa, a húga . Kürthy Sári 

JÁCINT, a bátyja Hegedűs 

Alexandra, a lánya. . Varsányi Irén 

Arzén 1 . _ . DéTies 

} Beatrix nai ^ , 
György ) Czobor 

Ági Miklós Csortos 

Albert herceg, trón- 
örökös Tanay 

Mária Dominika her- 
cegnő Haraszthy Hermin 

Gróf Lützen Hevesi 

WuNDERLicH ezcedes Hajdú 

SíBENSTEYN grófné . . . Czeglédy Róza 

Caesar, udvarmester Szerém.y 

Alfréd, inas Bárdi 



1* 



SZEMÉLYEK. 



KoMORNA Szomjas Paula 

FöisPÁííísÉ Ballá Mariska 

Egy hölgy Szemere Aranka 

Huszárok, lakájok. 

Történik Beatrix hercegné kastélyában. 



Először adták a budapesti Vigszinházban 
1920 december 18-án. 



ELSŐ FELVONÁS. 



ELSŐ FELVONÁS. 

Kerti pavillon, amely a kis hercegek tanvló- 
szobájául szolgál. Bálról nyitott ajtó, amelyen 
át a napsütött kertet látni. Jobboldalt ajtó 

más szobákhoz. Nyári délután. 
Ági tanár Arzénnel és Györggyel az asztalnál 

ül. Előad. A fiúk feszülten figyelnek. 

Ági. a megaláztatásoknak ez után a so- 
rozata után és hosszas szenvedés után 
meghalt, Szent Ilona -szigetén, 1821 május 
ötödikén, ötvenkét éves korában. Ott te- 
mették el, a sziget egy emelkedett pont- 
ján, ahonnan szerette a tengert nézni. 
Hü környezete azt akarta a sírkövére 
írni, hogy «Napoleon» — de kínzója, a 
gyalázatos Hudson Lowe még a síron túl 
is üldözte. Tiltakozott ez ellen a felírás 
ellen. Csak azt engedte a sír köre vésni, 
hogy «Le Général Buonaparte* — Buona- 
parte tábornok. Hamvait később ünnepé- 



A HATTYÚ. 

lyesen Franciaországba szállították és 
Paris felséges temetést rendezett a vér- 
tanúvá lett császárnak. Azóta az Inva- 
lidusok templomában nyugszik, művészien 
szép és egyszerű nyitott sírboltban. 
Elhallgat. Szünet A fiúk meghatottan hall- 
gatnxik. Ági órájára néz. 

Ági. Ezzel mára vége van a leckének. 
Becsukja a könyvét. Van Fenségteknek 
valami kérdésük? 

Abzén. Tegnap este nagy vitánk volt 
a mamával. A mama gyűlölettel beszél 
Napóleonról. Azt mondta róla, hogy bi- 
torló volt. 

Ági. Ahogy vesszük. 

György. Hát hogy vesszük? 

Ági. Fenségteknek jogukban van véle- 
ményüket megformálni. Én úgy veszem, 
hogy világraszóló lángész volt. A forra- 
dalom kavargása dobta felszínre, ezeknek 
az időknek a vihara edzette meg és nyitott 
előtte olyan lehetőségeket a kibontako- 
zásra, arainők normális viszonyok közt el 
se képzelhetők. 



ELSŐ FELVONÁS. 



György. Ön így veszi? 

ÁOL Igen. 

György. Akkor én is így veszem. 

Arzén. Ezt nevezem önálló vélemény- 
nek. 

György. Ez is önálló vélemény, csak 
nem az enyém, hanem a tanár úré. 

Arzén. A mama nagyon haragudott. 

Agi. Napóleonra? 

György. És önre. 

Ágl Miért? 

Arzén. Mert ön nem gyűlölettel ta- 
nítja. 

Ágl Én objektíve tanítom. 

Arzén. Ezt mi mondtuk neki, de a 
mama szerint ez is helytelen, mert sze- 
rinte Napóleont gyűlölettel kell tanítani. 

György. Azt mondta, hogy főleg a mi 
családunkban, mert mink trónfosztottak 
vagyunk és ezt igen sokban Napóleonnak 
köszönhetjük. 

Ágl Mély tisztelettel a fenséges asszony 
nézete iránt, én ezt a história szempontjá- 
ból kissé túlzottnak találom. Napóleon 



A HATTYÚ. 

személyesen nem avatkozott Fenségtek 
mélyen tisztelt családja politikai sorsába. 
Ha valaki, úgy a württembergi király volt 
az, aki ebben közrejátszott. 

György. De a württembergi király 
Napóleon kreatúrája volt. 

Ági. így, közvetve, van benne valami. 
De épp erre mondottam, hogy túlzás. Es 
ha valahol, úgy épp egy trónját vesztett 
szuverén családban kell nézetem szerint 
a Napóleon bátorságát, iniciativáját, sőt 
szerencséjét tanítani. Mert az ö élete mu- 
tatja, hogy a trónok elérhetők. Pedig 6 
egyszerű ügyvéd fia volt. Hát még, akik- 
nek a származása jogot ad . . . 

Arzén. Hiába, a mama . . . 

György. A mama most azért olyan érzé- 
keny a trón tekintetében, mert Albert 
herceg itt van nálunk. 

Arzéít. a mama mindig érzékeny a trón 
tekintetében. 

György. Albert herceg igazi trónörökös 
és ha a mama igazi trónörököst lát, akkor 
a mama nem tud enni. 



ELSŐ FELVONÁS. 



Arzék. Nem csoda. Szegény. Az ö déd- 
anyja még uralkodott. Nem bírja meg- 
szokni, hogy ennek örökre vége. 

György. Örökre? 

Ági. Hát bizony . . . mostanában na- 
gyon nehéz. 

Arzén. És ha Alexandrát elveszi a trón- 
örökös? 

György. De nem veszi el. 

Arzén. Honnan tudhatod ? Ha Alexandrát 
elveszi a trónörökös, akkor mi, mint csa- 
ládja, csatlakozunk az udvarhoz és Ale- 
xandra királyné lesz. És ahogy én a mamát 
ismerem, a herceg nagyon téved, ha azt 
hiszi, hogy ö fog uralkodni. 

György. Ha elveszi. 

Arzén. Elveszi. 

György. Ugyan mért venné el? 

Arzén. Mert a mama nagyon akarja. 
Es mindenki nagyon akarja, aki itt van. 
A nagynéném Symphorosa, maga Ale- 
xandra, én, te, a tanár úr . . . 

György. Én nem is nagyon akarom. 
Tanár úr nagyon akarja? 



A HATTYÚ. 

Ágl Hát Istenem . . . Alexandra őfen- 
sége minden nagyra és szépre hivatott. 

György. De azért a tanár úr még se 
nagyon akarja. 

Ági. Én? Ugj^an miért nem? 

György. Mert ezt is olyan hidegen és 
udvariasan mondta. 

Ági. Istenem . . . hát nagy dolog az 
kérem. Alig megy hamarjában a fejembe. 
Néhány hónapja van szerencsém itt élni 
az önök fenséges családjának körében . . . 
önökkel, ha szabad így kifejeznem maga- 
mat ... és fenséges nővérük, amilyen 
komoly hölgy, oly jóságos hozzám . . . 
mindnyájunkhoz. Szerencsém van őt tőr- 
vívásra tanítani és ha így egyszerre arra 
gondolok, hogy a tanítványom hermelin- 
palástot ölt . . . megkoronázzák, trónra 
ül . . . hát . . . nagy dolog ez kérem. 

György. Én sajnálnám itt hagyni ezt a 
kedves falusi életet. A magyarok oly kedve- 
sek hozzánk. A megyei urak is, a parasz- 
tok is. Olyan jó kis életünk van itt. De . . . 
ön velünk jönne oda is, úgy-e tanár úr? 



10 



ELSŐ FELVONÁS. 



Ágl Ha megparancsolnák. 

Abzén. Ah, szép az mégis. Maga az 
udvari élet unalmas lehet. De a politika, 
azt mondják, az valami mulatságos. Foly- 
ton vagy reszketni kell, vagy nevetni. 
Belép Beatrix és Alexandra a kert felől. 
Mindenki feláll. 

Beatrix. Amint látom, vége a leckének. 

Ágl Igenis, Fenség. 
Alexandra baloldalt, elől, némán és mozdu- 
lanul áll. 

Beatrix órájára néz. Pedig még hat 
perc hiányzik a négy órához. 

Ági. Tíz perccel négy óra előtt érkez- 
tem el. Fenség, Napóleon halálához. Ezt 
szerény nézetem szerint oly nyugvópont- 
nak találtam, hogy utána már nem volt 
érdemes arra a tíz percre új fejezetet kez- 
deni. 

Beatrix. Ön ezt oly nagy nyugvópont- 
nak találta. 

Ági. Mint bátorkodtam mondani. 

Beatrix. Az illető halottnak tényleg 
nagy nyugvópont. Nekünk csak vessző. 



11 



A HATTYü. 

amely után a mondat tovább folytatódik. 
De nem ezért jöttem. Arzén ! György ! 
Albert herceg meg fog benneteket láto- 
gatni itt a tanuló szobában. Érdeklődik a 
tanulmányaitok iránt és azt az óhajtását 
fejezte ki, hogy beszélgetni akar veletek 
valamely stúdiumotokról. Ügy vettem ki 
a szavaiból, hogy a történelem lesz az a 
stúdium. Gróf Lützen később megerősített 
ebben a feltevésemben. Menjetek, fésül- 
ködjetek meg, mossátok meg a kezeteket 
és vegyetek sötét ruhát. 

Abzéit. Mikor jön? 

Beatrix. Amikor felébred, egyenesen 
ide jön. 

Gyöegy. Alszik? 

Beatrix. Ha azt mondtam, hogy fel- 
ébred, akkor kitalálhattad volna, hogy 
most alszik. 

György". Kitaláltam. Azért kérdeztem. 

Beatrix. Ez a felelet fölösleges volt. 
Arzén ! Azt hallom, köhögsz. 

Arzén. Nem anyám, csak egyet-kettőt 
köhintettem. 



12 



ELSŐ FELVONÁS. 



Beatrix. Symphorosa azt mondta, hogy 
huzamosabban köhögtél. Ön mért nem 
jelenti ezt nekem? 

Ági. a fenséges úr ma délelőtt zöld- 
paprikát kóstolt és tanácsom ellenére nem 
vágta ki a gyümölcsből az ereket. Ezért 
köhögött. Azért nem jelentettem, mert 
ezt nem tartottam komoly köhögésnek. 

Beatrix. Ön nem tudhatja, hogj'^ ko- 
moly-e vagy nem. Ön nem orvos. 

György Arzénhez. Ezt Napóleonért 
kapta. 

Beatrix. Mit beszélsz? 

György. Semmit, anyám. Köhögtem. 

Beatrix. Rólad pedig azt hallottam, 
hogy ma reggel vadul lovagoltál. 

György. Ezt is Symphorosa árulkodta. 

Beatrix. Illetlen fiú. Nem erről van 
t?zó. Vadul lovagoltál. 

György. A ló volt vad. 

Beatrix. Ön miért nem jelenti nekem, 
ha a ló vad? 

Ágl a ló szelíd volt addig, amíg a 
fenség rá nem ült. 



18 



A HATTYÚ. 

Beatrix. Azt ön nem tudhatja, ön 
nem lovász. 

György. Akkor meg nem is jelentheti. 

Beatrix. Ne beszélj, ha nem kérdezlek. 
Arzén ma este priznicet tesz a torkára 
és te holnaptól kezdve kizárólag osak 
Gyömbéren lovagolhatsz. 

György. Gyömbér? Drága mamám, ne 
szeress olyan nagyon. 

Beatrix. Egy szót se. Néma csönd. 
Meglepetést hoztam számotokra. Nem ér- 
demiitek meg. 

Arzén. Mi az? 

György. Mi az? 

Beatrix. Találjátok ki. 

Arzén. Alexandra királyné lesz. 
Nagy zavar. Csönd. Alexandra megrezzen. 

Beatrix. Illetlen. Micsoda beszéd ez? 
Megtiltom, hogy erről még csak gondol- 
kozzál is. Nézd csak. Remélem, nem ön 
az, aki ilyen gondolatokra ösztönzi őket. 

Ági. Isten őrizz Fenség. 

Beatrix. Hát hol veszed akkor ezt? 

György. Én mondtam neki. 



14 



1" 



ELSŐ FELVONÁS. 



Beateix. És te honnan vetted? 

Gyöbgy. Saját magamból. 

Beatbix. Micsoda ? 

György. Ne haragudj mamám, amért 
én is látok. Nekem is van szemem. 

Beatrix. Ha Albert őfensége most 
nem jönne ide tanulmányaitok iránt ér- 
deklődd, szigorúan megbüntetnélek. De 
ez nem fog azért elmaradni. Ön pedig je- 
lenthetné nekem, hogy ilyen kérdésekkel 
foglalkoznak. 

György. Ezt ö nem tudhatja, ö nem 
rokon. 

Beatrix, Robespierre, eredj a szemem 
elől. Néma csönd. Nos, megmondom, mi a 
meglepetés. Albert herceg nálunk időzésé- 
nek tiszteletére megjött Károly bátyám... 
azaz Páter Hyacinthus. 
Vad öröm. 

György. Nagyszerű ! Nagyszerű ! 

Arzén. Jaj de boldog vagyok ! Ági 
nyakába ugrik. 

Beatrix. Indiánok ! 

Alexandra. Nagyon szeretik öt, anyáin. 



16 



A HATTYÚ. 

Ezt jól esik látni . Én is boldog vagyok, hogy 
megjött. 

Arzén. Hát még én ! Tanár úr, ez a leg- 
aranyosabb ember a világon ! A nagy- 
bátyám ! 

György. Herceg volt, most szerzetes. Ba- 
rát. Csuhája van, kámzsája, scapuláriuma. 

Beatrix. Nem ez a lényeges. Ez külső- 
ség. Arany szíve és acél feje van. 

György. Az is van. 

Arzén. Lemondott a világról, belépett 
egy tanítórendbe. 

Agi. Tudom, Fenség, hallottam. 

György. De még nem látta. 

Ági. Nem voltam oly szerencsés. 

György. Hát most lesz olyan szeren- 
csés és mind leszünk olyan szerencsések. 
Anyám, ennél jobb hírt nem is hozhattál 
volna. Még ha azt hoztad volna is, hogy 
Alexandra . . . 

Alexandra. György ! 

Beatrix. Nem fog elmaradni a büntetés. 
Künn a kertben megszólal Jácint hangja. 

JÁCINT künn. Beatrix ! 



16 



ELSŐ FELVONÁS. 



Beatrix. Csönd ! Mintha kiáltott volna 
valaki. 

JÁCINT künn. Beatrix ! 

Beateix. Igen. Jól sejtettem. Jácint 
kiabál. Rettenetes manirjai vannak. 

Arzén. Drága Jácint ! 

György. Jácint ! Jácint ! 

Elébe akarnak rohanni. 

Beatrix. Itt maradtok. Hirtelen csönd. 
Indiánok. Majd én elébe megyek, mert 
még tovább hangoskodik, — most, amikor 
Albert őfensége alszik ! , . . 

Beatrix kimegy a kertbe. 

Alexandra Ágihoz. Anyám még azt is 
akarta köKölni önnel, hogy a fenség, 
miután a gyermekekkel diskurált, a ví- 
vást kívánja látni. 

Ági. Parancsára, Fenség. 

Alexandra. Már intézkedtem, hogy a 
vívóteremben minden rendben legyen. 
A fiúk előbb önnel vívnak kardra, aztán 
egymással tőrre. 

Ági. Ha szabad érdeklődnöm : Fenséged 
nem vesz részt a vívásban? 



A hattyú. 17 



A HATTYÚ. 

Alexandra. Nem. 

Szünet. 

György. Miért nem? 

Alexandra. Mert őfensége kifejezet- 
ten a ti vívásotok iránt érdeklődött. A 
kosztümök rendben vannak? 

Ági. Igenis, Fenség. 

Alexandra. Mennyi időre van szüksé- 
gük, hogy a vívó jelmezekbe átöltözzenek? 

Ágl Űgy gondolom, tíz-tizenkét perc 
elegendő. 

Alexandra, Azért kérdezem, mert a 
programm pontosan van megállapítva. 
A fenséges úr itt idözése után megnézi 
az én kis rózsakertészetemet s onnan megy 
a víváshoz. A kertészetet tizenöt percre 
becsülöm. 

Ágl Mélyen sajnálom, hogy Fenséged 
nem mutathatja be haladását a tőrvívás- 
ban. 

Alexandra. Előbb úgy volt, hogy én 
is résztveszek az akadémián. De ha a kert- 
ben kell kalauzolnom, nem marad idő &z 
átöltözéshez. így hát csak a fiúk vívnak. 



18 



ELSŐ FELV02ÍÁS. 



Agi. Tisztelettel bátorkodom megkér- 
dezni : nem kalauzolhatná a fensége* 
urat más a rózsakertben? 

Alexandra, Miért kérdi ezt? 

Ági. Fenséged azalatt vívójelmezt öit- 
hetne és inkább a vívását mutatná be. 

Alexandra éhsen. Miért inkább a ví- 
vásomat ? 

Ágl Csak . , . gondoltam . , . Fenség 
olyan ritka, acélos gráciával vív és . . , 

Alexandra élesen. És? 

Agi. És . . . a kertet más is elmagya- 
rázhatja. 

Alexandra élesen. Köszönöm, ezt én 
is tudom, 

Ágl Bocsánatot kérek, Fenség. A tanító 
büszkesége beszélt belőlem. 

Alexandra, A programm nem az ön 
büszkeségei szerint igazodik. Általában az 
egészet szíveskedjék rám bízni. Igen? 
Kissé sértődötten veti föl a fejét. 

Áqi. Parancsára, Fenség. 

^i-s szünet. 



19 



A HATTYT7. 

György. Kérlek, szabad nekem valamit 
mondani ? 

Alexandra. Nos? 

Gyöegy. a tanár úrnak van igaza. Az 
ajtó felé niegy. 

Künn hangok. 

Jácint egyszerű szerzetesi ruhában van, mely 

a karmeliták öltözékéhez hasonló. 

Jácint és Beatrix belép. 

Arzén és György Jácintra rohan. Édes 
Jácint ! Drága bácsi ! 

Arzén. Hozta Isten ! 

György. Meddig marad? 

JÁCINT. Na, na, na, na, na ! Nézd csak ! 
Védekezik. 

Beatrix. Indiánok ! 

György'^. Meddig marad? 

JÁCINT. Még be se jöttem — már aat 
kérdezed, hogy meddig maradok. 

György. Mert ez a legfontosabb. 

JÁCINT. Rég nem láttalak benneteket. 
Jobbr ól-balról magához öleli őket. Hadd 
látom. Szép pirosak vagytok. A karjukat 
fogja. A húsotok jó kemény. 



20 



ELSŐ FELVONÁS. 



György. Meddig marad? 

JÁCINT. Fájdalom, nem sokáig. Ági jelé 
inegy, aki mélyen meghajol. És nézzétek, 
milyen okos vagyok, most kitalálom, hogy 
ez a ti kedves professzorotok. Ági úr, 
akiről annyi szépet hallottam. Kezet fog 
vele. Beatrix sok jót írt önről. Mindent 
tudok. Nem csak jó professzor, hanem 
kitűnő sportsman is. Evez, vív . . . 

Arzén. Lovagol. 

JÁCINT. Bravó. Ezt szeretem. És azt is 
szeretem, hogy szeretitek. 

György. De mennyire ! 

Jácint. És ön hogy van megelégedve 
a tanítványaival? 

Aoi. Igazán nagyon, királyi Fenség. 

Jácint. Nem fenség, tanár úr. Csak 
Krisztus alázatos szegény szolgája. 

Ági. Bocsánat, atyám. 

JÁCINT. Azért nem kell mindjárt elvö- 
rösödni, mert akkor én haragszom ma- 
gamra. Viszont bemutatkozásnak oly 
rokonszenves ez a pirulás egy doktor 
fiJozofiétől, hogy azt hiszem, már jó ba- 



21 



A HATTYÚ. 

rátok is vagyunk. Ismét kezet fog vele. 
Gratulálok a módszeréhez. A sporttal ke- 
vert tudomány a legtisztességesebb iskola. 

Beatbix. Jácint szenvedélyes peda- 
gógus. Szinte jobban érdekli a tanár, mint 
a tanítvány. 

Jácint. Köszönöm, édesem. Ennek éle 
volt. De majd egyszer, ha nagyon esik az 
eső és nem tudunk mit csinálni, elmagya- 
rázom neked, hogy mi a gyerek iránt való 
végtelen szeretetből nézünk mindenek- 
előtt a nevelő homloka mögé. Na gyere- 
kek. Mit tanultatok ma? 

Arzén. Ma végeztünk Napóleonnal. 
Beatrixra néz. 

Zavar. 

JÁCINT. A mama nem szereti. Mi? 

Beatkix. Nem. 

Gyöbgy. Este arról vitatkoztunk, 
hogy . . . 

Alexandka. Hagyd ezt György, ne 
kezdjétek újr§i, 

Jácint. Miért ne. Halljuk. Miről vitat- 
koztatok? 



22 



ELSŐ FELVOKAS. 



Arzén. A mama szerint Napóleont 
gyűlölettel kell tanítani. 

György. Különösen a mi családunkban. 

JÁCINT. És ön szerint? 

Áqi. Én objektíve adtam elő Napóleon 
történetét. 

JÁCINT. Akkor maga eljön velem fiam 
és én magát bemutatom a londoni tör- 
ténelmi kongresszuson, mint világcsudát. 
Mert ilyet ott még nem láttak. Az ember 
vagy szereti Napóleont, vagy gyűlöli. 

György. Ő szereti, csak nem mondja. 

Jácint. Mért nem mondja? 

Aai. Mert azt akarom, hogy a fenségek 
maguk formáljanak véleményt. Minden- 
esetre felhívtam figyelmüket Napóleon 
tetterejére, bátorságára, sőt .szerencsé- 
jére is. 

Jácint. Jól tette. Ha valahol, úgy ebben 
a családban tanuljanak a fiúk ebből az 
életrajzból. Most megint mért vörösödött 
el, édes fiam? 

György. Mert épp az előbb mondta 
szórói-szóra ugyanezt. 



23 



A HATTYÚ- 
JÁCINT. Attól Ugyan még nincs igaza, 
de legalább, ha tévedünk, fiam, ketten 
vagyunk hozzá. 

Beatrix. Menjetek tisztálkodni, fé- 
sülködni és sötét ruhát venni. Jácinthoz, 
Albert őfensége mindjárt ide jön hozzájuk. 

JÁciífT. Akkor menjetek szépen. A vi- 
szontlátásra tanár úr. 
Ági meghajol és kimegy a fiúkkal jobbra, 

Beatrix. És ha százszor találjátok is el 
egymás gondolatát, az az ember mégis 
bitorló volt. 

JÁCINT. Melyik ember? 

Alexandra. A mama nem mondja ki 
a nevét soha. 

JÁCINT. Pardon, ezt elfelejtettem. 
Symphorosa jön a kertből. 

Symphorosa. Alszik. 

JÁCINT. Kicsoda? 

Beatrix. A trónörökös. Melyik oldalán 
fekszik ? 

Symphorosa. Várj csak. A jobb oldaláuo 

Beatrix. Szóval nem fekszik a szivén. 

Symphorosa, Nem. A máján fekszik. 



24 



BLSÖ FELVONÁS. 



Beatrix. Jó. Menj vissza Symphorosa, 
őrködjél és jelents pontosan mindent. 

Symphorosa. Igen édesem. 
Kimegy a kertbe. 

JÁCINT. Symphorosa húgom vigyáz a 
herceg álmára? 

Beatrix. Igen. Állandó összeköttetés- 
ben van a szárnysegéddel, aki viszont 
állandóan néz be a kulcslj^ukon. 

Jácint. És ez egész nap így megy? 

Beatrix. Mindent pontosan akarok 
tudni. Az én vendégem. Nem kis felelősség. 

Jácint. És mióta megy ez így ? 

Beatrix. Negyedik napja. 

Jácint. És meddig marad itt? 

Beatrix. Egyelőre úgy van, hogy hol- 
nap utazik el. Ezért kellett volna előbb 
jönnöd. Albert váratlanul jött és mi 
férfi nélkül voltunk. 

Jácint. Amint a sürgönyt kaptam, 
azonnal jöttem. Albert megváltozott. Ko - 
moly, kellemes férfi lett. 

Beatrix. Nagyon szimpatikus. 

Jácint. Hozzám igazán olyan kedves 



A HATTYÚ. 

volt, el se mondhatom. Majdnem könnye - 
«ett, mikor meglátott. 

Beatrix. Ö is nagyon szerette boldo- 
gult uramat. Pedig akkor még gyerek 
volt. 

JÁCINT. Olyan hévvel ölelt meg, talán 
négyszer is megcsókolt. Olyan őszintén 
mondta, hogy itt benneteket mennyire 
megszeretett. 

Beatrix. Hiszen éppen ez az. 

JÁCINT. Mi az az oez az»? 

Beatrix. Menj ki édes lányom. Sétálj 
«gy kicsit a kertben, 

Alexandra. Igenis anyám. 
Kimegy a kertbe. 

Beatrix a szemét törli. 

JÁCINT. Mi az édesem, történt valami? 

Beatrix kinéz az ajtón, a leánya után. 
Nem akarok előtte beszélni. Éppen ez az, 
hogy nem történt semmi. 

Jácint. Nem értem. 

Beatrix. Albert neked is mondta, hogy 
Jűainket mennyire megszeretett. 

JÁCINT. Mondta. 



26 



ELSŐ FELVONÁS, 



Beatrix. Hát beleszeretett ö itt min- 
denkibe, csak Alexandrába nem. 

JÁCINT. Mit vártál tőle három nap alatt ? 
Beatrix. Szerelmet nem. De legalább 
egy kis érdeklődést a lányom iránt, va- 
lami kis közeledést. És hiába. Pedig 
igazán mindent megtettünk. 

JÁCINT. Nem politikai oka van ennek? 
Beatrix mosolyogva. Te engem lebe- 
csülsz, Károly. 

JÁCINT. Pardon . . . tudom, hogy Európa - 
leginformáltabb asszonya vagy . . . 

Beatrix. Majd megmutatom neked a 
levelezésemet. Én nem élek illúziókban. 
Károly. Én tudom, hogy hozzánk csak 
akkor jönnek házasodni, mikor két-három 
uralkodócsalád is kívánja őket és ők 
egyiket se akarják megsérteni. Csak akkor 
kezd dobogni az ö szívük. 
JÁCINT. És most? 

Beatrix. Most dobog. Ettől vagyok úgy 
megvadulva, Károly. A cár akarta ót a 
Konstantin lányának. Olgának. Edwárd 
ezerette volna öt Shortlandéknek, Patrícia 



27 



A HATTYÚ. 

számára. Nagy zavarban volt az anyja^^ 
ezt tudom. Oncle Fréderic minden nap 
telegrafált nekem Bécsből és Amélie 
Pétervárról. 

JÁCINT. Albert kénytelen elővenni a 
szívét. 

Beatrix A marienbadi találkozás után 
ez a két jó politikai parti ki volt zárva. 
Róma felé nem nézhet, nősülni muszáj, 
így hát tényleg a szívét kell elővennie. 

JÁCINT. Ilyenkor Montenegróba szok- 
tak menni. 

Beatrix. Ettől félek én is. Nagyon 
engedelmes fiú és az anyja, Dominika^ 
dirigálja. Na, most aztán elindult a szí- 
vével . . . Előbb Drezdába ment, ott 
Leopoldina Saroltát nézte meg, de az 
nem tetszett neki, mert hajlamos a hí- 
zásra. Onnan Lisszabonba vitte a szivét 
Gronzaga Silvina infánsnőhöz, ez kitűnő 
leány, de olyan rettenetesen csúnya, hogy 
azt már nem is szabad. Onnan felszaladt 
Belgiumba a szivével, Mária Herminához, 
de az meg két fejjel magasabb mint ő, — 



28 



ELSŐ FELVONÁS. 



igaza van, így nem lehet a nép előtt 
reprezentálni. Most itt van. És ha innen 
Így eresztjük el, akkor igazán elmegy 
Montenegróba. A szemét törli. 

Symphorosa beléf a kert felől. 

Beatrix. Nos? 

Symphorosa. Kinyúlt az ágyból. 

Beatrix. Miért nyúlt ki? 

Symphorosa. Cukrosvizet ivott. 

Beatrix. Volt ott cukrosviz? 

Symphorosa. Hát ha ivott. 

Beatrix. Csak megijedtem, hogy nem 
volt. És aztán? 

Symphorosa. Megfordult és most megint 
alszik. 

Beatrix. Köszönöm, édesem. 

Symphorosa. Szívesen, édesem. 
Symphorosa kimegy. 

Beateix. És tudod, hogy szegény uram- 
nak is kedvenc gondolata volt ez a házas- 
ság. A nagy barátsága Albert apja iránt 
is ebből fakadt. 

Jácint. Az a szívéből fakadt. 

Beatrix. De ezzel a gondolattal öntöz - 



29 



A HATTYÚ. 
1 

gette. És mióta szegénj'^ek ugyanegy év- 
ben meghaltak, ez a gondolat bennem ét 
tovább és fog élni addig, amíg én. Ha azt 
hagyhatnám a lányomra, hogy trónra ke- 
rül, szívesen meghalnék ma. 

JÁCINT. Ebben kevés alázatosság volt, 
Beatrix. 

Bbateix. Bocsáss meg Károly, de há- 
rom nap óta azt kell mondanom, nem va- 
gyok normális. Biztosan tudom, hogy a 
lány miatt állt meg itt nálunk. És most 
mégis . . . mintha Alexandra nem is volna 
a világon. És az anyjáról, Dominikáról 
semmi életjel. Ha komoly volna a szán- 
déka, Dominika már itt volna. Sir. 

JÁciiíT. De Beatrix ! 

Beateix. Mondom, nem vagyok nor- 
mális. Vedd azt, még csak egy napunk 
van. Ma délután, ma este az estély, és ha 
most nem történik valami . . . bármi . . . 
akkor vége, talán örökre. 

JÁCINT. És semmi jel? 

Beatrix. Semmi. Képzelheted, hogy 
figyelek. 



30 



BLSÖ FELVONÁS. 



JÁCINT. Talán Alexandra . . . 

Beatrix. Ö tökéletes. Szép, okos, mér 
sékelt, szegény apja olyan jól jellemezte 
öt, mikor hattyúnak nevezte. <iAz én 
büszke fehér hattyúm*. És most is olyan : 
méltóságteljes, néma, komoly, tiszta . . . 
magasan hordja a fejét . . . igazán tökéle- 
tesen viselkedik. Képzelheted, hogy erre 
is figyelek. Ez az Albert meg közömbös, 
hogy öngyilkos lehet bele az ember. 

JÁCINT. Beatrix, te nagyon kijöttél a 
sodrodból, 

Beatrix. Tudom, de nem bánom. Ez 
nemcsak az én életem, ez a mi egész csa- 
ládunk utolsó nagy ütközete. Most, vagy 
soha. És csodát fogsz látni, mert én ke- 
resztül viszem, ha beleszakadok is ! 
Symphorosa beszól az ajtón. 

Symphorosa. Alszik tovább, normálisan. 

Beatrix. Köszönöm, édesem. 
Symphorosa kimegy. 

JÁCINT. Nem kell így kínoznod magadat. 
Lesz, ahogy lesz. Ha most nem sikerül, 
majd sikerül máskor. 



31 



A HATTYÚ. 

Beatbix. Mikor? Albert már harmincöt 
éves és képzelheted, mit áll ki a családjá- 
tól, hogy már házasodjék. És mit gon- 
dolsz, Alexandra fölött nem múlnak el 
az évek? 

JÁCINT. Hány éves most Alexandra? 

Beatrix. Húszon. 

JÁCINT. Húszon . . . mennjd ? 

Beatbix. Semmi. Csak húszon. 

JÁCINT. Ez új szám. 

Beatrix. Igen, édesem. Ezt én találtam 
ki. IVIint anya. 

JÁCINT. Kérlek. Rendben van. Szóval 
húszon. 

Beatrix. És ezt se lehet sokáig. El- 
virágzik. Politikai családban ez mindegy. 
De a mi lányainknak szépeknek kell 
íenniök! Tudom én, hogy bűnös va- 
gyok. 

JÁCINT. Nem vagy bűnös. Szenvedélyes 
anya vagy édesem. Te átérzed, hogy a mi 
életünk nem az egyének boldogsága, ha- 
nem a családé. Sokszor a legboldogabb 
királyi család csupa boldogtalan egyének- 



32 



ELSŐ FELVONÁS. 



bői áll. Ezt viselni kell, vagy , . . nem kel- 
lett volna kikezdeni a történelemmel. 

Beatrix. Szegény Xaxa ! 

Jácint. Ki az? 

Beatrix. Alexandra. 

JÁCINT. Most így hívjátok? Azelőtt, ha 
jól tudom, Xixi volt. 

Beatrix. Igen. De most, hogy idestova 
buszon . . . éves, most már Xaxa. És ha ez 
így megy tovább, Xoxo is lesz. 

JÁCINT. Vagy becsületesen Alexandra. 

Beatrix. Soha. Kicsinyítünk öregem, 
mindhalálig. 

Symphorosa belép. 

Symphorosa. a helyzet változatlan. 
Symphorosa kimegy. 

Beatrix. Szóval nagyon, nagyon kér- 
lek, állj most erre a rövid időre te is az 
ügy szolgálatába. 

Jácint. Én ? Angyalom, mit tehetek én ? 

Beatrix. A te charmeur modoroddal . . . 

Jácint. De édes fiam, nem engem kell 
elvennie. 

Beatrix. Te férfi! Nem érted te ezt. 



A hattyú. 33 



A HATTYC. 

A környezetnek minden szeretetre méltó- 
sága a lányra világít. És hátha még csak 
ez az egy kis sugár hiányzik, hogy egy- 
szerre csak észrevegye őt. 

Jácint. A lány hogy gondolkozik a 
dologról ? 

Beatrix. Úgy mint én. 

JÁCINT. Beszél erről? 

Beatbix. Hallgat. De folyton erről 
hallgat, ö mindent belül intéz el. 
Symphorosa sietve jön. 

Symphorosa lihegve teszi a mellére a 
kezét. 

Beatrix. Nos? 

Symphorosa. Felébredt. 

Beatrix izgatottan mozdul. 

Symphorosa. Gróf Lützen köhögött az 
ajtaja előtt. 

Beatrix. Véletlenül? 

Symphorosa. Nem. Szándékosan. 

Beatrix. Hát nem az ezredes őrködött ? 

Symphorosa. De igen. Gróf Lützen csak 
köhögni jött. 

Jácint. Mért nem az ezredes? 



34 



ELSŐ FELVONÁS. 



Symphorgsa. Mert ő csak erősen tud kö- 
högni. Gróf Lützen simán és finoman köhög. 
A fenség az övét szokta meg ébresztőnek. 

Beatbix. És? 

Symphorosa. Otkolont kért. 

Beatrix. És? 

Symphorosa. Egy csésze üres teát kért. 

Beatrix. És? 

Symphorosa. Ne rémüldözz ! Mindent 
kapott, amit kért. 

Beatrix. És mikor jön ide a fiúkhoz? 

Symphorosa. Ezt elfelejtettem megkér- 
dezni. 

Beatrix. Nahát ez borzasztó ! Rohanj ! 
Symphorosa elrohan. 

Beatrix. Épp azt felejti el, ami a leg- 
fontosabb ! Istenem, és a fiúk még talán 
fel sincsenek öltözve ! Jobb jelé indul. 

Jácint elfogja. Drágám, ez nem megy, 
hogy te ilyen ideges légy. Nyugodj meg, 
ne félj, minden rendben lesz, a fiúk azóta 
már rég átöltöztek . . . ejnye, ejnye . . . 
nem ismerek rád. A te fegyelmezett nyu- 
galmad ! 

35 3* 



A HATTYTJ. 

Beatrix. Békében igen. De háborúban ! 
Ütközetben ! Megyek elébe. Te addig hívd 
be a fiúkat. Istenem . . . 

JÁCINT. Nyugalom. 

Beatrix. De Károly, ne idegesíts ezzel 
a csillapítással 1 Az utolsó remény izgalma 
ez . . . olyan ez, mint a finish . . . most 
minden erőt ki kell magamból hoznom, a 
végső erőfeszítés . . . láz, láz, láz ! . . . 
Syinfhorosa sietve jön. 

Symphorosa. Jön. 

Beatrix. Mikor? 

Symphorosa. Most. 

Beatrix. Rögtön? 

Symphorosa. Rögtön, rögtön. Már kez- 
dett jönni, mikor ideszaladtam. 

Beatrix. Gyere, gyere, elébe. Elsiei a 
kertbe, Symphorosa utána szalad. 

Jácint a jobboldali ajtóhoz megy, kinyitja, 
beszól. Na, mi van veletek? 

A két fiú bejön Ágival. 

György. Készen vagyunk. Vártunk. 

Arzén. Jön? 

JÁCINT. Mindjárt itt lesz. Ágihoz. 



36 



ELSŐ FELVONÁS. 



Mondja édes fiam. Azok után, amikről itt 
beszéltünk, most hogy fogja tanítani 
Napóleont? 

Ági. Ahogy én érzem. 

Jácint. És ha a húgom megkéri, hogy 
az ő elvei szerint tanítsa ? 

Ági. Akkor megpróbálom meggyőzni a 
fenséges asszonyt. 

JÁCINT. Es ha a fenséges asszony, hogy 
úgy mondjam, erélyes lesz . . . 

Ági. Akkor mély sajnálattal eltávozom. 

JÁCINT. Szervusz fiam. Kezet jog vele. 
Most már többet tudok rólad, mint egy 
félórával ezelőtt. 

György az ajtóban áll, eddig kinézett a 
kertbe. .Jönnek ! 

JÁCINT. Maradjatok, én elibük megyek. 
Kimegy a kertbe. 

Ági. így álljunk ... az asztal mellett, 
ahol ülni szoktunk. Arzén fenség ott, 
György fenség itt, én a helyemen. 
Felállnak. 

Ági. És György fenség ... ha igaz az, 
amit az imént mondott, hogy úgy szeret... 



37 



A HATTYÚ. 

György. Ne féljen. Jól fogom viselni 
magamat. 

Ági. Most az egyszer. Ha jó lesz, este 
felmegyünk a csillagdába. 

Arzén örömmel. A csillagdába ! 

Ági. Megnézzük a Capellát, a Végát . . . 
és én megmagyarázom az egész nyári ég- 
boltot. 

György. Olyan leszek, mint a tej ! 
Kis szünet. A kertből közeledő csevegés hal- 
latszik. Albert herceg bevonul. Mosolygós 
elegáns fiatal generális. Elől jön, Jácinttal 
beszélgetve. Utána lép Beatrix, Symphorosa, 
Alexandra, Lützen, Wunderlich. Mindenki 
oda áll, ahova majd le fog ülni. 

Albert jókedvűen, folytatva a beszélge- 
tést . . . Azonkívül ö katona és mint olyan, 
neki egyenes, bátor köhögése van, nyilt, 
férfias ... és én attól úgy hirtelen riadtam 
fel mindig, tudod? De ö ^nszont diplomata, 
a Lützen, ö egy finom és melodikus kö- 
högő, opportunus köhögő, tudod, ügyesen, 
crescendóval, behizelgően köhög . . . az 
ember lassan és kellemesen ébred. Ko- 



38 



ELSŐ FELVONÁS. 



misch, dass man das überall merkt. Gute 
Beobachtung, nicht? Menschlich. Körül- 
néz. Alsó ! Szervusztok, ti kedves kis fiúk. 
Ágihoz, aki mélyen meghajol. Jónapot. Ez a 
brilliáns professzor. Mi? Szünet. Mért nem 
ültök le? Leül, 

Utána, tnindenki leül. 

Beatrix. Kellemesen aludtál? 

Albert. Hát az valami csodálatos, hogy 
nálatok milyen jól alszom. Én nem tu- 
dora, ez a lágy levegő teszi-e, vagy az a 
pompás ágy, vagy ez a kellemes környezet, 
ennek a megnyugtató, boldogító hatása ! 
Olyan ez az idegeimnek, mint egy tej- 
fürdö ... de igazán, boldog vagyok itt 
köztetek. Már ki fogtok nevetni, hogy 
annyiszor mondom, de higyjétek el, ezt 
soha nem felejtem el, ezt a pár napot 
nálatok. Ez az aranyos Beatrix . . . azzal 
az ő mindenre kiterjedő figyelmével . . . 
ez a kedves régi ház, ez a nyugodt dombos 
vidék, amit az édesanyám úgy szeret és 
ami nekem is geográfiai ideálom ! És az a 
békesség, ami az egészen nyugszik és ami- 



39 



A HATTYÚ. 

ben van valami morálisan felemelő : a 
tiszta és zavartalan családi élet, csupa 
kedves, jó ember ... én . . . nem mondha- 
tok mást, minthogy szerelmes vagyok be- 
létek. 

Beatrix. Boldogok vagyunk, Albert, 
hogy nálunk jól érzed magad. 

Symphorosa. Nincs más célunk, Albert. 
Albert. És úgy este, mikor magamra 
maradok, el szoktam gondolkozni szegény 
apámon és a boldogult férjeden, Henri- 
ken . . . mennyit sétáltak itt a parkban , . . 
Beatrix. Mindig a gyermekeikről be- 
szélgettek. 

Albert. Mindakettő olyan jó apa volt. 
Szinte betöltötte az életüket a gyerekekért 
való aggódás. 

Beatrix. Ez volt a kedvenc témájuk. 
Milyen jól tudod ! Mindig a gyerekek. 
A gyermekek jövője. Mi lesz velük. Hova 
kerülnek, Albert felé mozdul, székestül. Hogy 
alapítják meg ők a maguk családját. 

Albert Jácinthoz. Tudod, kihajolok este 
az ablakon és elképzelem a két öreget. 



40 



ELSŐ FELVONÁS. 



amint ott sétál a fehér úton. És milyen 
rózsaillat jön be így este az ablakon . . . 

Beateix Albert felé mozdul, székestül. 
Alexandra rózsái. 

Albert. Hogyhogy ... a te rózsáid? 

Alexandra. Az enyéim. 

Albert. Te ültetted őket? 

Alexandra. Részben, De én ápolom 
őket. 

Albert. És ez . . . téged . . . mulattat ? 

Alexandra. Ö igen. 

Albert. És . . . nem azúrod meg ma- 
gad? 

Alexandra. De gyakran. 

Albert. Hát mért nem használ.sz 
kesztyűt ? 

Alexandra. Használok. 

Albert. És... mégis megszúrod ma- 
gad? 

Alexandra. Mert átszúrnak a kesz- 
tyűn. 

Albert. Hát vegyél vastagabb kesz- 
tyűt. 

Alexandra. Igen. Meg fogom próbálni. 



41 



A HATTYÚ. 

Albert. Na ja. Ilyen az élet. Védekezni 
kell. 

BeatíiIX. Bizony. Milyen kedvesen ér- 
deklődik . . . Látod? És milyen igaza van. 

Albeet. Na nem . . . csak . . . ugye? 
Az embernek van egy kis praxisa. Ezt én 
az én jó édesanyámtól láttam, otthon. Nna. 
Feláll. Utána mindenki feláll. Hát . , . lássuk 
azokat a gyerekeket. Itt szoktatok tanulni ? 

Abzén. Igen. 

Albert. Te most tizenhat éves vagy. 

Arzén. Igen. 

Albert. És te tizenhét. 

György. Igen. 

Albert. Hogy múlik az idő. A fejünkre 
nőnek. 

Beatrix. Nagyon, Albert. Nagyon. 

Albert. Hát ti persze most azt hiszi- 
tek, hogy én kérdezni foglak benneteket, 
mint egy tanfelügyelő. Mi? 

György. Nem hisszük. 

Albert. Ne is féljetek. Én egy jó bácsi 
vagyok. Én csak a tanár urat kérdezem. 
A kedves fiatal professzor urat. 



42 



ELSŐ FELVONÁS. 



Beatrix. Abba is beleszeret, 

JÁCINT. Nagyon ajánlom figyelmedbe. 
Tudós és sportsman. Csillagász és vívó. 

Albeet. Bravó, ezt szeretem. Ez mo- 
dern. Észreveszi, hogy mind állnak. Int, 
hogy üljenek le. Jácint, Alexandra, Beatrix 
és Symphorosa leül. A többi nem. Most 
mivel foglalkoznak? 

Ági. Történelemmel, Fenség. 

Albert. Igen. Hát azzal lehet is. Milyen 
kor? 

Ági. Tizenkilencedik század első évei. 

Albert. Napóleon. 

Ági. Igenis, Fenség. 

Albert. Te foglalkozol pedagógiával, 
Károly. 

JÁCINT. Igen. 

Albert. Tudod te, hogy Napóleon 
Meudonban egy király-iskolát akart ala- 
pítani ? 

Jácint. Bizony, az okos lett volna. 

Albert. Ott csak olyan fiúk tanultak 
volna, akikre trón várt. Nagyon érdekes 
volt a tanterve. Semmi részletezés. Nagy 



43 



A HATTYÚ. 

általánosságok. Nem tudomány, hanem 
tájékozottság. Semmi teória, csupa praxis. 
Benne van a Las Cases-féle emlékiratok- 
ban. Én ezt az ideát zseniálisnak találom. 

JÁCINT. Ezt más nem is csinálhatta 
volna meg, csak ö. 

Albert. Bizony, ö sok mindent meg- 
csinálhatott volna. De jó gondolat : is- 
kola, amelyből uralkodói diplomával tá- 
vozik az ember. Mi? 

Tiszteletteljes nevetés. 

Albert Györgyöt jnagához ölelve. Örülök, 
hogy ilyen szép egészséges fiúk vagytok. 
Milyen szép szeme van ennek a fiúnak. 
Milyen mély tekintete. 

Beatrix. Ugyanaz a tekintet, mint 
Alexandráé. Csudálatosan egyforma a sze- 
mük. Általában, ö nagyon hasonlít Alexan- 
drához. 

Albert. Csak ne olvass sokat, fiam. Az 
nyugtalanná teszi a szemet. A legszebb 
szemük a tengerészeknek van, mert azok 
mindig nagyon messzire néznek. Az égre, 
a tengerre. 



44 



ELSŐ FELVONÁS. 



JÁciKT. Ennek örül, mert ö tengerész 
akar lenni. 

Albert. Hát te? 

Arzén. Én . . . utazó. 

Albert. Hova? 

Arzén. A sarkra. 

Albert. Melyikre, fiam? 

Arzén. A délire. 

Albert. Nagyon csalódol, ha azt hi- 
szed, hogy ott melegebb van, mint az 
északin. És mikor indulsz? 

Beatrix. O most indul mindjárt, 
Györggyel együtt, átöltözni a víváshoz. 
Albert bácsi látni akarja, hogy hogy 
vívtok. 

Albert. Hogyne, hogyne. Erre nagyon 
kíváncsi vagyok. 

A fiúk meghajolnak. 

Albert. A viszontlátásra. Ágihoz. Önt 
látom még, úgy-e? 

Ági. Parancsára, Fenség, a vívóte- 
remben. 

Albert. Vívni is ön tanítja őket? 

Ági. Igenis, Fenség. 



45 



A HATTYTJ. 

Albert. Bravó. Milyen sokoldalúság ! 
A viszontlátásra. 

Ági kimegy a fiúkkal jobbra. 

Albert. Milyen diszkrét, szimpatikus 
jelenség ez a tanár. El vagyok ragadtatva 
tőle. 

Jácint. Nekem is megtetszett már az 
első percben. 

Albert. És milyen csinos fiú. 

Beatrix Symphorosához. Mondom, ebbe 
is beleszeretett. 

Symphorosa. Kérlek, ne légy ideges. 

Albert. Hát most addig is, amíg a nagy 
vívóakadémia megkezdődik . . . 

Beatrix. Nagyon sok látnivalóval nem 
tudunk neked szolgálni. De ha érdekelnek 
a szép rózsák, Alexandrának a külön kis 
rózsakertészete . . . 

Albert. Ah, igen. 

Beatrix. Ez az ő büszkesége, az ö bol- 
dogsága, az ö rózsái. Meg kell adni, van 
köztük egy pár kertészeti csoda. 

Albert. Nagyszerű ! 

Wtjnderlich előlép. Vagy ha érdekli 



46 



ELSŐ FELVONÁS, 



Fenségedet, én tegnap láttam itt az új 
tehenészetet. Egy különös újitás van. Ab- 
szolút modern dolog : a tehenekből va - 
kuummal szívják ki a tejet. 

Albert. Vákuummal? 

WuNDERLTCH. Igen, Fenség. 

Albert. Mint a port a szőnyegekből? 

WuNDERLicH. Éppen úgy. Rendkívül ér- 
dekes. 

Albert. Nahát ez fantasztikus. Ezt 
igazán meg kell nézni, ilyet még sose 
láttam. Ezt mind te szervezed, Beatrix 
néni? 

Beatrix. Én vezettem be kísérletképpen. 

Albert. Nahát, te igazán hatalmas 
asszony vagy. 

- Beatrix. Ha megengedsz egy megjegy- 
zést Albert : a tehenészet egy kicsit messze 
van. 

Albert. Annál jobb, legalább járunk 
egyet. 

Beatrix. Ahogy neked kellemesebb. 
Menjünk a tehenészetbe 

Albert. Azt nem. Hogyne, hogy ti most 



47 



A HATTYÚ. 

fáradjatok miattam. Majd én Lützennel 
és a jó ezredessel elmegyek. Jól kilépünk. 

Jáci]nt. Ha megengeded, veletek tartok. 

Albert. Neked se engedem meg. Ha 
én turista vagyok, abból senkinek másnak 
ne legyen fáradsága. 

JÁcíJsiT. De . . . 

Albbbt. Nem, nem. Indul. Hogyne, 
hogy itt szaladgáljatok velem, mintha va- 
lami idegen volnék. Előre, Lützen. Gye- 
rünk ezredes úr. A vívóteremben pontosan 
ott leszünk. Küldjetek majd értünk va- 
lakit. 

Beatrix, Majd telefonálok. 

Albert. De mi a tehenekhez megyünk. 

Beatrix. Oda, oda. 

Albert. Hát ott is van telefon? 

Beatrix. Minden istállóban. 

Albert. Nahát, te egy kolosszális asz- 
szony vagy. Hallatlan. Pá ! Kisiet a kertbe 
Lützennel és Wunderlich ezredessel. 
Kínos szünet. 

Alexandra mélyen megsértve elmegy 
jobbra. Szünet. 



48 



BLSO FELVONÁS. 



Jácint. Na, ez ugyan letette a rózsa- 
kertet. 

Beatrix Na ? Hát mit mondtam neked ? 
És te még azt mondod, hogy ne legyek 
ideges. Hisz ez már egyenesen feltűnő. 
Hallottad az ezredest? Alig jöttem én a 
rózsakerttel, rögtön jött az ezredes a 
tehenekkel. 

JÁCINT. Ez véletlen. 

Beatrix. Igen? Hát én nekimegyek 
ennek a véletlennek. 

JÁCINT. Láttam, ahogy egy párszor 
neki ugrottál. Nem nagy sikerrel, 

Beatrix. Nem hagyom magamat, amíg 
csak egy atomnyi remény van. És amíg 
egy óra idő van. Majd meglátjátok most, 

Symphorosa. Mit fogsz csinálni? 

Beatrix. Borzasztó, hogy csak ez az 
egy mód van. 

Symphorosa. Melyik mód? 

Beatrix. Csak egy. Egy borzasztó. 

Symphorosa. Félek tőled, Beatrix. 

Beatrix. Bizony most félhetsz is. Mert 
ami most jön, az olyan rettenetes, hogyha 

A hattyú. 49 4 



A HATTYÚ. 

más csinálná, egész életemben megvetném 
érte. 

JÁCiNT. El se tudom képzelni, mire gon- 
dolsz. 

Beateix. Isten meg fogja bocsátani 
egy anyának, amit a gyermeke boldog- 
ságáért t«8z. És egy özvegynek, amit a 
családja hivatásáért cselekszik. Könnyezve, 
Jácinthoz. Te ezt meg fogod bocsátani 
nekem. 

JÁCINT. Én már meg is bocsátottam, 
kedves Beatrix, teljesen és tökéletesen. 
De ezért legalább annyit kérek, hogy 
tudjam, mit követsz el. 

Beatrix. A legborzasztóbbat, amit 
anya elkövethet. De most nem tudom 
különválasztani magamban a jó anyát az 
okos asszonytól. 

JÁCINT. Azt nem is szabad. 

Symphorosa. Én ismerlek Beatrix. Ha 
te így beszélsz, én előre azt a tanácsot 
adom neked, hogy ne kövesd el. 

Beateix. Te leszel szíves hallgatni. — 
Itt egy baj van. Az, hogy Albert figyelme 



50 



ELSŐ FELVONÁS. 



nincs felhíva a lányra. A figyelme — mint 
férfié. 

Symphobosa. Szent Isten. 

Beatrix. Miért? Olyan borzasztóan 
kezdődik? 

JÁCINT. Elég ijesztően. 

Beathix. Hát készüljetek el még erő- 
sebbre is. Alexandra nem mehet túl bi- 
zonyos határon. Alexandra nem kacsint- 
hat rá. 

Symphobosa. Kezdek megnyugodni. 

Beatrix. Alexandra nem kínálhatja 
magát neki. 

Symphorosa. Hála Istennek. 

Beatrix. Képtelen is volna megtenni, de 
az én büszkeségem ezt nem is tudná 
túlélni. 

Jácint. Tehát? 

Beatrix. A férfi figyelmét egy nőre 
igazán csak . . . egy más férfi figyelme 
tudja felhívni. 

Symphorosa. Rettenetes. 

Jácint. Eddig még nem. Csak éppen 
furcsán kezdődik. Folytasd. 

61 4* 



A HATTYÚ. 

Beatrix. Más cél nincs, mint hogy 
Albert észrevegye Alexandrában a nőt. 
A többi aztán a mi dolgunk. Idő nincs. 
Holnap utazik. Alexandra okos és fegyel- 
mezett. Es Albertnek nagyon megtet- 
szett ... a tanár. 

JÁCINT. Tyhü angyalom, ez kezd mele- 
gedni. 

Symphorosa. Beatrix ! 

Beatrix. Hagyjátok a szenvedés tető- 
pontjára érkezett anyát ! Senki ne zavarja 
az anyát az ö végtelen szeretetének paro- 
xizmusában. Én ebben az örületemben 
szent és sérthetetlen vagyok. 

JÁCINT. És mi történjék avval a ta- 
nárral ? 

Beatrix. Meg fogjuk hívni ma este a 
búcsúestélyre. 

Symphorosa. Vége van a világnak. 

Beatrix. És Alexandra foglalkozni fog 
vele. 

Symphorosa. Ez . . . ez . . . Dante 
tollára méltó. 

Beatrix. Nem nyúltam volna ehhez a 



52 



ELSŐ FELVONÁS. 



végső eszközhöz, de maga Albert hívta 
fel rá a figyelmemet . . . mikor dicsérte . . . 
szinte kijelölte. És ezt kell felhasználnom, 
ezt az elcsépelt udvari romantikát ... a 
nevelő úr és a királykisasszony . . . mert 
higyjétek el, még mindig az ilyesmi hat 
rájuk a legerősebben. Egy rangjabeli 
riválist lenézne. De egy... alkalma- 
zott ... az félelmes, 

Symphorosa. Nem élem túl. 

Beatrix. Parancsolom, hogy túléld. 
Alexandra rá fog nézni a tanárra. És . . . 
és . , . Alexandra egy négyest fog tán- 
colni a tanárral. És Isten pedig meg fog 
bocsátani nekem is és Alexandrának is. 
Én viszont a tanárnak soha nem fogok 
megbocsátani. 

JÁCINT. Mért? 

Beatrix. Amért rászorultam. 

Symphorosa. A trónörökösre nem moso- 
lyoghat. És a tanárra igen? 

Beatrix. Az más. Az olyan, mintha a 
ponnira mosolyogna. 

Symphorosa. Károly, édes Károly, 



53 



A HATTYÚ. 

mért hallgatsz? Te hallgatsz ezekre a bor- 
zalmakra? 

JÁCINT. Ezek nem borzalmak. Ezek 
asszonyi praktikák, amiket ti fújtok fel 
ilyen nagyra. Én nem is ezért hallgatok. 
Másért hallgatok. 

Beatrix. Ugyan miért? 

JÁCINT. A tanárért, szegényért. 

Beatrix. Mi baj történik a tanárral? 

JÁCINT. Mondd édesem. Mosolygott már 
valaha Alexandra a tanárra? 

Beatrix. Hogy kérdezhetsz ilyet? 

JÁCINT. Szóval nem. Hát mit gondolsz 
édesem, ha most egyszerre rámosolyog . . . 

Beatrix. Attól ne félj, hogy az az ár 
ebből valami reményt formáljon. Arra itt 
vagyok én. y^ 

JÁCINT. Meg ö. A tanár fiatal és tem- 
peramentumos. Az én szemem ugyan 
már elszokott az ilyesmitől, de csak 
egyszer kell látni, hogy hogyan néz ez a 
fiú a lányodra. Áhítattal, de férfiasan. 
Mint a macska a kanárira, amikor énekel. 
Tiszteli, de . . . meg is enné. 



54 



ELSŐ FBLVONÍlS. 



Beatrix. Csak nem akarod azt mondani, 
hogy szerelmes bele ? 

JAciNT. Nem. De hogy az 6 figyelme 
fel van híva, az bizonyos. 

Beatrix. Tehát? 

JÁCINT. Tehát egy ilyen szegény tisz- 
tességes fiú nem arra való, hogy vért 
csapoljanak belőle és aztán kidobják. 

Beatrix. Szóval te tanár-párti vagy. 

JÁCINT. Ember -párti vagyok. 

Beatrix. Szóval neked az ő esetleges 
két-háromnapos kis melankolikus fel- 
hőzete drágább, mint a testvéred és a 
niéce-ed boldogsága és a családod törté- 
nelmi szerepe. 

JÁCINT. Te már annyiszor láttad rajtam 
ezt a ruhát, hogy észre se veszed. Én nekem 
az emberi szív méltósága drága ; nekem 
semmi se drága, csak a szeretet és az 
egészséges fiatal érzés ; nekem nem drága 
a te terved és az Albert trónja, nekem 
nem drága az Alexandra koronája, — ne- 
kem drága az ember, aki nem eszköz, 
hanem Isten gyermeke. Mikor még ver- 



55 



A HATTYÚ. 

senyistállóm volt, futtattam lovat én is 
úgy, hogy vezesse a másikat, hogy iramot 
diktáljon neki és a célnál szépen maradjon 
le, hogy a másik nyerje meg a versenyt. 
De ez ló volt, édes fiam. És aki egy ember 
szívével ilyen . . . ilyen érvényesülési 
manővert akar csinálni, aki egy ember 
lelkének a nyugalmát csak ennyire be- 
csüli, az, édes húgom, az igazán nagyon 
rászorul arra a mentségre, hogy anya. 
Ez az én véleményem édesem és most 
megyek én is egy percre megnézni azt a 
vákuumot. Elsiet, ki a kertbe. 
Szünet. 

Beatrix. Engem az utamon nem állit 
meg senki és semmi. Ne sírj. Parancsolom, 
hogy tedd el a zsebkendődet. Most én 
életveszélyes vagyok, ő vele pedig ne tö- 
rődj. Mindig volt véleménye és sose volt 
modora. Ha a férfiakon múlt volna, már a 
tizennyolcadik században trónfosztottak 
lettünk volna. Menj és küldd be Alexandrát. 

Symphorosa kimegy jobbra. 
Pillanatnyi szünet. 



56 



ELSŐ FELVONÁS. 



Alexandra bejön jobbról. 
Alexandra. Hivattál, anyáin. 
Beatrix. Igen gyermekem. Ezen a 
világon te állsz legközelebb az én szívem- 
hez. Benned az én vérem folyik. Te meg 
fogsz érteni engem. 

Alexandra. Igen, anyám. 
Beatrix. Te épp úgy tudsz akarni, 
mint én. 

Alexandra. Óh igen, anyám. 
Beatrix. És ha nem tudnál, akkor 
akarj úgy akarni. Olyan nagyon, olyan 
szívósan, mint én. És azt, amit én. 
Alexandra. Igen anyám. 
Beatrix. Tudod, miről beszélek és 
tudod, mit akarok. Akarod-e te is, olyan 
nagyon, mint én. 

Alexandra. Akarom, anyám. Tudom 
az értelmét, a súlyát, a jelentőségét, 
j Mindent tudok és értek. 

Beatrix, A hiúság kis sebei hamar be- 
I gyógyulnak. Végül a rózsák mégis csak 
1 szebb teremtményei Istennek, mint a 
I tehenek , . . 



4 



67 



A HATTYÚ. 

Alexandra. Óh anyám . , . 

Beatrix. És az akarat az egyetlen erö 
ebben a földi küzdelemben. Értesz, lányom. 

Alexandra. Értelek, de nem tudom, 
hogy mit parancsolsz, 

Beatrix. A mai búcsúestélwe meg 
fogjuk hivTii a tanárt. Te fogod a mai 
búcsúestéljre meghívni a tanárt. 

Alexandra. Én, anyám? 

Beatrix. Te. 

Aijsxandra. a tanárt? 

Beatrix. Azt. Könnyezve. Belátom, 
édes gyermekem, hogy borzalmas, amit 
itt most mondtam . . . De a végső két- 
ségbeesés kényszeríti a te szegény anyá- 
dat . . . Szeress engem, szegény, szegény, 
kis lányom . . . szeress engem, amért 
ennyire szeretlek téged . . . 

Alexandra nyugodtan és fegyelmezetten. 
Anyám . . . 

Beatrix könnyeit letörölve. Mit magya- 
rázzam neked? Hiszen tudsz mindent, 
minden gondolatomat tudod, érted. 

Alexandra. Értem, anvám. 



58 



ELSŐ FELVONÁS. 



Bbateix. Bécsből akartam hozatni egy 
herceget, de arra már nincs idő. É8 nem is 
olyan jó. 

Albxandea. Amint parancsolod. Meg 
fogom hívni a tanárt a mai estélyre. 

Beatrix. De nem ezzel az arccal. 

Alexandra. Tudom, anyám. Más arccal. 

Beatrix. És meg fogod neki engedni, 
hogy . . . Sírva fakad. Hogy egy négyest 
táncoljon veled. Alexandra Tiallgat Nos? 
Mért hallgatsz? 

Alexandra. Nagyon hirtelen jön ez, 
anyám. 

Beatrix. Nincs időnk, nincs időnk ! 
Hiszen ha időnk volna ! Nos ? Beszélj ! 

Alexandra. Anyám, ne értsd félre ezt 
a komolyságomat. De kell egy perc, 
néhány pillanat, amíg ezt a gondolatot 
megszokom. A tanár egyszerű kisbirto- 
kosok gyermeke. 

Beatrix. Fájdalom, az. 

Alexandra. És ha elgondolom, hogy 
a karján fogom nyugtatni a karo- 
mat . . . 



59 



A HATTYÚ. 

Beatrix. Hosszú kesztyű lesz rajtad, 
lányom. 

Alexandra. Nem az érintés teszi, 
anyám. A gondolat. 

Beatrix. Ö éppúgy Isten teremtménye, 
mint mi, édes gyermekem. j 

Alexandra. Tudomásul veszem, anyám. 

Beatrix. Hát kérdezed a növényektől, 
vagy a kedves állatoktól a származásukat ? ! 

Alexandra. Nem, anyám. j 

Beatrix. Na látod. Hiszen egy kedves i 
lovacskára is rámosolyogsz. Egy kis mó- ' 
kuskára is. Azokkal is foglalkozol. \ 

Alexandra. Igen anyám, így már | 
megnyugtatóbb a dolog. 

Beatrix. Na látod, édesem, ' 

Alexandra. Csak . . . Valami mégis j 

1 
van. j 

Beatrix. Csak mondd bátran, fiam. i 

Megfelelek rá. j 

Alexandra, Ő is . . . hát mégis ember. ; 

Űgy-e? 1 

Beatrix. Óh, hogyne. Hogyne. 

Alexandra, Ö mindenesetre gondol 



60 



ELSŐ FELVONÁS. 



erről valamit. Itt az ö nagy különbsége a 
mókuskával. 

Beatrix. Az az ö dolga. 

Alexandra. De megtörténhetik, hogy 
félreért. 

Beatrix. Te nem fogsz olyat tenni, 
amit ö félreérthetne. E felöl nyugodt 
vagyok. 

Alexandra. Nyugodt is lehetsz anyám. 
De ez a hirtelen változás mégis csak hatni 
fog rá. 

Beatrix. Azzal mi ne törődjünk. 

Alexandra. De tudnom kell, hogy mit 
csináljak, ha . . . Isten ments . . . csak 
azért mondom, mert mindenre kell gon- 
dolni ... ha vonzódni talál. 

Beatrix. Csak nem vettél rajta észre 
ilyesmit? 

Alexandra. Arra is kell gondolni. 

Beatrix. Észre vettél rajta ilyesmit? 

Alexandra. Én nem veszek észre 
semmi olyat, amit nem akarok éazre- 
\enni. 

Beatrix. Szóval . . . igen? 



61 



A HATTYÚ. 

Alexandra. Nem mondhatnám. De . . . 
ö nem nyugodt, mikor velem beszél. 
ö nem nyugodt. 

Beatrix. Ez nem baj, gyermekem. Ne 
resteld, ez nem megszégyenítő. Nem bagy 
foltot. Istenem, elvégre . . . volt már arra 
sok eset. Néha vonzódnak így magasabb 
katonatisztek . . . sőt orvosok is. 

Alexandra. De észrevenni . . . nem 
szabad. 

Beatrix. Isten őrizz. Azt ők végezzék 
el magukkal. De ők nem is szólnak, ők 
ezt önmagukkal szokták elintézni, néha 
igen nobilisán. 

Alexandra. És azután? 

Beatrix. A többivel ne törődj. Itt 
vagyunk mi. Neked csak egy célod van. 
A jövőd felé menni, semerre se nézni, 
csak előre. 

Alexandra. Igen, anyám. 

Alfréd inas jobbról belép. 

Alfréd. Fenség, a tanár úr jelenti 
Fenségednek, hogy a kis fenségek vívás- 
hoz öltözve várják fenséged parancsát. 



62 



ELSŐ FELVONÁS. 



Beatrix. A fiúk menjenek a vívóte- 
rembe és ott várjanak. A tanár úr pedig 
jöjjön be. 

Alfréd kimegy jobbra. 

Beatrix könnyezve. Légy erős . . . sze- 
gény, szegény kis lányom . . . Megcsó- 
kolja, két kezét forrón megrázza. Légy erős... 
Balra kisiet a kertbe. 

Alexandra egy pillanatra egyedül marad. 

E rövid szünet után jobbról belép Ági, vivó- 

jelmezben. Balkezében a maszk, jobbjában 

a kard. Parancsra várva feszesen áll az ajtó 

mellett. 

Alexandra balról, elöl áll. Ma éj- 
szaka valami csillagászati esemény van? 

Ági. Igen, Fenség. 

Alexandra. És mi az? 

Agl Ma éjjel látható legszebben a 
Véga és a Capella. 

Alexandra. Mi az a Véga? 

Ágl a Lant főesillaga. Fenség. Zöld 
csillag, amely ezerszer fényesebb, mint a 
Nap. 

Alexandra. És a másik? 



63 



A HATTYr. 

Ági. Capella, a szép arany csillag. 
Alexaítdea. Ön ezt ma éjjel meg akarja 
mutatni a fiúknak. 

Ági. Igen, Fenség. A toronyban. 
Alexandra. Ön szereti a csillagokat? 
Ági. Nagyon, Fenség. 
Alexandra. Es tud róluk mindent? 
Ági. Nagyon keveset tudok róluk, 
Fenség. De ez a kevés is csudálatosan 
szép. 

Alexandra. Ez a ma esti csillagnézés 
elmarad. 

Ági. Parancsára, Fenség. 
Alexandra. Ma este búcsúestély van 
a kastélyban a trónörökös tiszteletére. 
ö holnap elutazik. 
Ági. Milyen kár. 

Alexandra. A búcsúestélyen a környék 
előkelő hivatalos személyiségei is részt 
vesznek. Nem leszünk sokan. Én azt az 
óhajomat fejeztem ki, hogy mi önt erre 
a mai estél yre meghívjuk. 

Ági nagyot néz, aztán közelebb jön néhány 
lépéssel. 



64 



ELSŐ FELVONÁS. 



Alexandra. Ezért marad el a csillag- 
A'izsgálás. 

Agl Boldog vagyok Fenség, és ha va- 
lami fokozhatja ezt a boldogságot, úgy 
ez az, hogy Fenséged ajkairól hallhatom 
ezt a megtiszteltetést. 

Alexandra. Remélem, nem fog unat- 
kozni, bár valószínű, hogy kissé feszes 
lesz a dolog. 

Agl Fenségtek környezetében legszebb 
perceimet fogom tölteni. 

Alexandra. Ha nagyon unná magát a 
főispánok és kegyelmes urak közt, keres- 
sen föl. 

Ágl Ha megengedi. Fenség. 

Alexandra. Legalább egyszer másról 
is hallhatom beszélni, mint a tőrvívás 
fogásairól. Mert eddig másról nem is 
beszélt velem. 

Ági. Nem rajtam múlt, Fenség. 

Alexandra. A csillagokról fog nekem 
beszélni. A zöld csillagról és az arany 
csillagról. 



A hattyú. 65 



A HATTYÚ. 

Ági. Boldogan, Fenség. 

Szünet. 

Alexandra. Érdekes . . . most félek 
\ öntől. 

I Ági. Miért, Fenség? 
i Alexandra. Olyan agresszív jelenség 
I így, nekiöltözve, karddal a kezében, 
i Ági. a legtöbbször ilyennek méltózta- 
tott látni ... a vívóteremben. 
í Alexandra. Az más volt. Akkor az én 
kezemben is kard volt. Egészen különös. 
Védtelennek érzem így magamat. 
Ágl Olyan rossz az impresszió? 
Alexandra. Nem rossz. 
Ági. Hanem? 
Alexandra. Támadó. 
Ági. Csudálatos, Fenség. Én úgy érzem, 
csupa védekezés vagyok most, ebben a 
percben. 

Alexandra. Szóval . . . eljön, úgy-e? 
Ági. Igen, Fenség 

Alexandra. Nem sajnálja a zöld csil- 
lagot ? 

Ági. Nem, Fenség. 



66 



ELSŐ FELVONÁS. 



Alexandra. Tehát . . . kilenc órakor. 
Ági. Köszönöm, Fenség. 
Alexandra. Szívesen, tanár úr. 
Fejbiccentéssel kimegy balra a kertbe. 
Áai felgyulladt szemmel, emelt fejjel, csu- 
dálkozva, elgondolkozva néz utána. 
Pillanatnyi szünet. 

FÜGGÖNY. 



67 6* 



A HATTYÚ. 



MÁSODIK FELVONÁS. 



Az estély. Díszes terem, fényesen kivilágítva. 
Jobbról és balról egy-egy nagy kétszárnyú 
ajtó. Ugyanilyen két ajtó a háttér falon, 
jobbról és balról. E hátsó ajtók nyitva vannak. 
Mögöttük folyosó van és mindkét ajtóval 
szemben a folyosó hátsó falán egy-egy földig 
üvegezett, áttetsző- függöny ös ajtó, amely mö- 
gött fény látható. Ott mulatnak a vendégek. 
Halkan szűrődik be a zene. A színpad 
jobbfelén hét személyre terített buffet-asztal. 
Az asztal előtt két puff. Hét szék. Éjfél. 
Mikor a függöny felgördül, rövid ideig néma- 
ság a színpadon. Caesar bort tölt és rakosgat 
az asztalon, majd aztán mint szobor, áll a 
jobb hátsó ajtó előtt. Aztán nyílik ki a bal- 
oldali leghátsó függönyös üvegajtó. Sympho- 
rosa jön be. Egy pillanatra erősebben hallat- 
szik a zene. Táncolnak. Az ajtó becsukódik. 



G8 



MÁSODIK FELVONÁS. 



Symphorosa áll és visszatekintve vár maga 

után valakit. Rövidke szünet után megint 

nyílik az az ajtó és Beatrix jön be. 

Beatrix. Jól értettelek? Intettél, hogy 
jöjjek ki? 

Symphorosa. Igen. 

Beatrix. Mit akarsz? Mért vagy olyan 
titokzatos ? 

Symphorosa. Nem akartam bent sug- 
dosódni veled. 

Beatrix. Mért vagy olyan izgatott ? Mi 
az? Nyugodtan mondd meg, mit akarsz. 

Symphorosa, Űgy gondolom, Beatrix, 
hogy Alexandra már túlságosan sokáig ül 
a tükör alatt a tanárral. 

Beatrix. Oly boldog vagyok Sympho- 
rosa, hogy életemben először hajlandó va- 
gyok igazat adni neked. 

Symphorosa. Hidd el, ez már épp hogy 
egy hajszállal több, mint kellene. 

Beatrix. Valószínű, hogy a siker bol- 
dogságában kissé elvesztettem a mértéke- 
met. Nyugalom édesem. Szóval? 

Symphorosa. Jelezni kellene neki, hogy 



69 



A HATTYÚ. 

most egyelőre elég volt. Hagyja ott a 
tanárt. 

Beatrix. Jól van, Symphorosa. Menj 
édesem és jelezd neki, hogy hagyja ott a 
tanárt. Hogy fogod jelezni neki? 

Symphorosa. így, a szememmel. Mu- 
tatja. 

Beatrix. Jól van, Symphorosa. Moso- 
lyogva öleli meg. Menj drágám, édes 
drágám. 

Symphorosa. Te vagy a legokosabb nő 
a világon. 

Beatrix. Nem, Symphorosa. Csak ebben 
a szobában. Symphorosa mozdulatára. Mert 
a másik szobában van egy nálam is oko- 
sabb nő : a lányom. 

Symphorosa sóhajt. 

Beatrix. Ne sóhajts. Inkább bámuld 
azt a finomságot, azt a mértéktudást, 
ahogy viselkedik. És azt a hatást ! Albert 
már kétszer mondta nekem ma este, hogy 
most látja csak, milyen szép ez a lány. 
Meg fogod látni, holnap nem utazik el és 
nem a dok neki két napot, itt lesz az anyja. 



70 



MÁSODIK FELVONÁS. 



Mária Dominika. Meglátja Symphorosán, 
hogy türelmetlenkedik. Jó, jó, édesem. Tü- 
relmetlen vagy. Menj és ints neki a sze- 
meddel. 

Symphorosa visszasiet a bálterembe, Beatrix 
boldog mosollyal néz utána, aztán szétnéz és 
a mereven álló Caesaron akad meg a szeme. 

Beatrix. Caesar ! 

Caesar. Fenség. 

Beatrix. Rendben van minden? 

Caesar. Parancsára, Fenség. 

Beatrix. Ez az? 

Caesar az asztalra mutat. A buffet. Öt 
teríték a trónörökös és a fenséges család 
számára és egy-egy teríték az adjutáns úr 
és a tanár úr számára. 

Beatrix. A felszolgálás mintaszerű lesz. 

Caesar. Fenség ! 

Beatrix. A menü? 

Caesar. Ahogy a magas vendég szereti. 
Gróf Lützen őexcellenciája volt szíves el- 
árulni a magas vendég legintimebb nyári 
ízlését. 

Beatrix. Vagyis? 



71 



A HATTYÚ. 

Caesak. Hideg bouillon. 

Beatrix. Igen. 

Caesab. Hideg lazac. 

Beatrix. Igen. 

Caesar. Hideg beef. 

Beatrix. Igen. 

Caesar. Saját mustárjukkal. 

Beatrix. Kiknek a saját mustár- 
jukkal? 

Caesar. A trónörökös őfensége saját 
mustárjával. 

Beatrix. Hát ez megint micsoda? 

Caesar. A saját titkos mustárjukat min- 
denüvé magukkal viszik. 

Beatrix. Ez valami új dolog. 

Caesar. A chef azt mondja, hogy ez 
már a régi görögöknél is szokás volt. 
Egyéniségek a speciális fűszereiket ven- 
dégségbe is magukkal vitték. 

Beatrix. A chef ilyen tudós? 

Caesar. Igen, Fenség. Azt is mondta, 
hogy a görög Ínyencek védőtokot visel- 
tek a nyelvükön és csak evéskor húz- 
ták le. 



72 



MÁSODIK FELVONÁS. 



Beatrix szigorúan néz rá. Ki kérdezte 
ezt öntől? 

Caesar. Csak mint kuriózumot bátor- 
kodtam. 

Beatrix. Bátorkodjék a felelésre szo- 
rítkozni. 

Caesar. Igenis, Fenség. És hideg csirke. 

Beatrix. Micsoda? 

Caesar. Hideg csirke is lesz. A hideg 
beef után. 

Beatrix. Mikor tálalják a szupét? 

Caesar. Huszonegy perc múlva, Fenség. 
És fagylalt. 

Beatrix. Nekem ez a menü nagyon 
hideg. Én kérek az én leveses csészémbe 
forró teát keserűen. 

Caesar. Attól félek, Fenség, hogy a tea 
elárulja magát, ha egyedül gőzölög itt a 
hideg levesek közt. 

Beatrix. Hát ne gőzölögjön. Legyen 
forró, gőz nélkül. 

Caesar. Még nem tudom, hogy fogom 
csinálni, de meglesz. És minden rendben 
lesz. 



73 



A HATTYÚ. 

Beatrix. El is várom. Caesar visszalép. 
Symphorosa jön. 

BEATfiix. Nos? 

Symphorosa. Intettem. 

Beatrix. És? 

Symphorosa. Azonnal felkelt a tanár 
mellől. 

Beatrix. Jó. Szeretem, ha a dolgok 
simán mennek. Most menj és nézd meg, 
tett-e Arzén priznicet a nyakára. 

Symphorosa. Milyen anya vagy ! 

Beatrix. Hidd el, nincs más öröm a 
világon. Symphorosa el bálra. Caesarhoz. 
Honnan fognak szervírozni? 

Caesar. Innen, Fenség. Kettőt tapsol. 
A tapsjelre jobbról, hátul bevonul a személy- 
zet libasorban. Elől Alfréd egy tállal, utána 
egy-egy lakáj egy-egy tállal. Magasan tart- 
ják, ceremóniásan lépnek. Utánuk a két 
huszár egy-egy italos vödörrel. Alfréd és a 
két lakáj az asztal elé vonul, háttal a közön- 
ségnek, leteszi az asztalra a három tálat. 
Ugyanarra a mozdulatra a két huszár a 
jobb fal hátsó részén leteszi a két vödröt. 



74 



MÁSODIK FELVONÁS. 



Aztán a huszár-ok a jobbhátsó ajtótól balra 

sorakoznak. Két lakáj a jobb és a jobbhátsó 

ajtó közt, profilban. Alfréd közibük lép, 

meghajol. 

Caesar. Voilá ! 

Beatrix. Bravó, Caesar ! Visszasiet a 
bálterembe. 

Caesar mélyen meghajol. 
Miután Beatrix mögött becsukódott az ajtó. 
Caesar. Huszárok ! 

A két huszár előlép. 
Caesar végignéz rajtuk. Hátra arc ! 

A huszárok megfordulnak. 
Caesar igazgatja a spencerjüket. Előre 
arc ! 

A huszárok előrefordulnak. 
Caesar. Jól van. 

A huszárok visszalépnek. 
Caesar. Alfréd! 

Alfréd előkelően, lassan, némán előrelép. 

Caesar. Seine königliehe Hoheit, die 

Herzogin Mutter, bekommt anstatt «bouil. 

Ion froid» «thé chaud». Aber ohne Dampf. 

«Thé chaud* muss in Farbe und áusseres 



75 



A HATTYÚ. 

Aussehen die Impression eines <<bouillon 
froid» gebén. 

Alfréd. Yes, Sir. You may rely upon 
me. I shall do my best. Nobody has ever 
been disappointed who honoured me with 
an order. I am the right man in the right 
place. 

Caesar. Oui, oui, trés bien, mon cher, 
trés bien, trés bien. 

Alfréd el. Két inas utána el. Huszárok jog- 
lalatoskodni kezdenek a vödrökkel és palac- 
kokkal. Caesar ellenőrzi őket és halkan beszél 

hozzájuk. 

Ezalatt balhátul belép Alexandra. Félig 

mögötte, félig mellette, tiszteletteljesen, de 

kipirulva Agi. 

ALEXA^"DRA. Caesar ! 

Caesar. Parancs, Fenség. 

Alexandra. Itt lesz a szupé? 

Caesar. Itt, Fenség. A vendégek kis 
asztaloknál szupiroznak a sárga teremben. 
A magas vendég a szűkebb családdal itt. 
Most méltóztatott távozni innen a fensé- 
ges asszonynak. 



76 



MÁSODIK FELVONÁS. 



Alexandra. Az más, ha már a mama 
itt volt. Akkor már nincs ellenőrizni való. 
És mikor eszünk? 

Caesar. Tizenhét perc múlva. Paran- 
csol valamit, Fenség? 

Alexandra. Köszönöm, nem. 
Caesar visszamegy az italokhoz. Intésére a 
két huszár kimegy. A következők alatt a 
tálaló asztalon és az étkező asztalon rendez- 
get, aszúbort tölt mindenki poharába stb. 

Ági. Szabad visszakísérnem a tánchoz? 

Alexandra. Nem, kérem ... itt úgy 
látszik, egy kis félreértés van köztünk. 
Ugyanis, mikor én azt mondtam, hogy 
megyek megnézni az asztalt ... ez . . . 
nem jelentette azt, hogy ön is jöjjön velem. 

Ági. Bocsánat, Fenség . . . Mozdul. 

Alexandra. Hiszen nem baj . . . ma- 
radjon. Zavartan. Most nem tudom . . . ta- 
lán kissé túlvilágosan fejeztem ki magam. 
Nem így akartam mondani. 

Ági. De kérem. Fenség ! 

Caesar diszkréten el jobbhátul. 

Alexandra. Bocsásson meg, de gyakor- 



77 



A HATTYÚ. 

latlan vagyok az ilyesmiben. Nem akar- 
tam rossz lenni. 

Ági. Tudom, Fenség. A félreértés onnan 
van, hogy mikor én épp a Sas csillagképet 
magyaráztam, Fenséged a mondat közepén 
állott fel és akkor én azt hittem, hogy kö- 
telességem nekem is feláUani és a mondatot 
útközben befejezni. Azt akartam mondani, 
hogy az a hét csiUag egy repülő sast áb- 
rázol, a sasnak a feje pedig . . . 

Alexandra. Ekkor keltem én fel. 

Ági. Igen. És én nem vettem észre, 
hogy menekül előlem. 

Alexandra. Lehet. Mert nem beszélt 
szépen a csillagokról. 

Ági. Nagyon szégyellem, Fenség. 

Alexandra. Azt hittem, csupa csodát 
és titkot fogok hallani, de maga folyton 
millió kilométereket mond és rendszereket 
magyaráz. Nem tudtam, hogy ez ilyen 
száraz. 

Ági. Nem voltam olyan merész, hogy 
a saját érzéseimet mondjam el a csilla- 
gokról. 



78 



MÁSODIK FELVONÁS. 



Alexandra. Pedig azok talán . . . job- 
ban szórakoztattak volna. 

Ágl a nagy távolságok számai mögött 
ott vannak az én reszkető gondolataim 
Istenről, a végtelenségről, életről, halál- 
ról .. . szeretetről .... halkan . . . szere- 
lemről . . . 

Alexandra hidegen. Ön el tud képzelni 
ilyen nagy távolságokat? 

Ági. Ha Fenségedre fölnézek, igen. 
Szünet 

Alexandra még hidegebben. És a vég-, 
telenséget ? 

Ági. Ha magamba nézek, Fenség. 
Szünet. 

Alexandra. És hisz ezekben a cso- 
dákban? iíy- ■ 

Ági. Minden csodában hiszek, Fenség. 
Ez az ón bátorságom. Ha nem hinnék a 
csodákban, hogy bírnám el az életemet? 

Alexandra. Az ön élete . . . olyan el- 
bírhatatlan ? 

Ági. Az volna, ha . . . 

Alexandra. Ha? 



79 



A HATTYÚ. 

Ági. Ha nem volna belőle kettő. Egy 
kifelé. És egy másik, belül, egy lázbeteg 
és fájdalmas élet. 

Alexandra. Csudálatos. Mért nem lát- 
tam én ezt meg? 

Ági. Mert Fenséged is hisz a csodákban. 

Alexandra. Hogyan? 

Ági. Elhiszi az én hideg és mozdulatlan 
arcomat . . . akkor is, amikor beleütnek. 

Alexandra borzadva. Önnek az arcába 
ütnek ? 

Ági, Mindennap. 

Szünet. 

Alexandra. Kicsoda üt önnek az 
arcába ? 

Ági Tiem felel. 

Alexandra. Kicsoda? Mi tesszük ezt? 
Talán ... én is ? 

Ági lehajtja a fejét. 

Alexandra. Anélkül, hogy tudnám? 

Ági. Azok a legfájdalmasabbak, Fenség. 

Alexandra. Szent Isten . . . hisz ez ti- 
tokzatosabb, mint a csillagok. Én bán- 
tom önt? 



80 



MÁSODIK FELVONÁS. 



Ági. Fenséged itt mindennap látja azt 
a csodát, hogy egy férfi arca, hangja, 
egész külső élete nyugodt és egyensúlyo- 
zott marad. . . mikor belül lánggal ég a 
fiatal büszkesége. És nem keresi az okát 
ennek a csodának. 

Alexandra. Az okát? 

Ági egyre növekvő hévvel. Mit gondol 
Fenséged, miért tűrök el itt mindent? 
Miért tanítok alázatosan és hallgatok alá- 
zatosan? Mit gondol Fenséged, miért tij)- 
rom le az önérzetemet? Miért vagyok itt, 
ahol vagyok, miért élek, kiért élek itt, 
ahol élek és így, ahogy élek? . . . 

Bálról hátul lelép Albert két hölggyel. 

Alexandra. Ön olyan dolgok felé irá- 
nyítja a figyelmemet . . . 

Albert jókedvűen vág közbe. Ez aztán az 
ideális házikisasszony ! Koncert előtt a 
zenészeknél, szupé előtt a terítésnél. Min- 
denütt ott van az a szép, figyelmes szeme ! 

Első hölgy. A szegényeknél látná. Fen- 
séges uram, a szegény betegeknél a kór- 
házban ! 

A hattyú. 81 ü 



A HATTYÚ. 

Alexattdra. Ne dicsérjenek, kegyelmes 
asszony. Az érdem az önöké. Én csak 
reprezentálok. 

MÁSODIK HÖLaY. Óh, óh. Fenség 1 

ElfiÖ HÖLGY. Óh, óh ! 

Albert. Űgy-e, hogy csak szerényke- 
dik ! Ismerlek én téged. Te ugyanaz a 
nagyszerű karakter vagy, mint a kedves 
édesanyád. Jóestét, tanár úr. 

Ági mélyen meghajol. 

Albert a hölgyekhez. Ez egy brilliáns 
ember, ez a fiatal ember. Kijeié sétál a 
hölgyekkel. Ez nemcsak tudományosan 
képzett csillagász és pedagógus, hanem 
elsőrangú vivó is. Én láttam ma dél- 
után a fiúkkal. Mondhatom : Allé Ach- 
tung ! Beszélgetve kimegy a két hölggyel 
jobbra. 

Alexandra. És most . . . hirtelen még 
szomorúbb lett . . . Miért? 

Ági. Megmondjam, Fenség? 

Alexandra. Valami borzasztó? Amit 
nem volna szabad hallanom? 

Ági. Két szó. 



82 



MÁSODIK FELVONÁS. 



Alexandra. Csak? És a külön engedel- 
mem kell hozzá. 

Ági. Igen. Mert ez a két szó ... a vég- 
telenséget nyitja ki, Fenség. 

Alexandba. a végtelenséget? 

Ági Albert után néz. Féltékeny vagyok, 
Fenség. 

Szü'fiet. 

Alexandra. Én . . . tökéletesen meg 
vagyok zavarva, tanár úr. A két szót . . . 
most hallottam ... de az értelmét nem 
tudom . . . 

Ági. Most már sajnálom is, hogy ki- 
mondtam. 

Alexandra. Én végtelenül szomorú va- 
gyok most, tanár úr. 

Ági lehajtja a fejét. 

Alexandra. Ez nem frázis, tanár úr. 
Én most nagyon, nagyon elszomorodtam. 

Ági hallgat. 

Alexandra. Én most egyszerre szembe- 
kerültem valamivel . . . azt hiszem, tanár 
úr, azzal a végtelenséggel, amit ön mon- 
dott. 



83 



6* 



A HATTYÚ. 

Ági. Ez a mai este ... ez hozott ki a 
sodromból. 

Alexaxdea. Igen ... ez . . . ez a mai 
este . . . 

Ági. Hónapokon át . . . minden, amit 
hozzám szólt . . . rövid volt és éles volt . . . 
az udvariassága hamis . . . csak a közöm- 
bössége volt őszinte ... És most végre . . . 
egyszerre úgy nézett rám, mintha én is 
ember volnék . . . férfi volnék ... és mon- 
dott egy pár meleg szót . . . 

Alexandea. Én semmi olyat nem 
mondtam, ami . . . 

Ági növekvő bátorsággal. De minden, 
amit mondott ... és tett ... és nézett . . . 
az mind megzavart és felforgatott ... és 
megbontotta bennem azt a szép fegyelmet, 
ami eddig fenntartott. És . . . tönkretette 
bennem a reménytelenségnek a költészetét. 
Ezt én ma este örökre elvesztettem. Pedig 
ez szép volt. Ez történt ma este. Soha nem 
szóltam volna. 

Alexandea. Kérem . . . nem tudom. 



84 



MÁSODIK FELVONÁS. 



mit mondjak most önnek. Nem akarom, 
hogy ez így legyen ! 

Ági. Csakhogy itt aztán megszűnt a 
hatalom, kis hercegnő. 

Alexandea. Milyen furcsa megszólítás. 
Nem bírom ezt az egészet kérem. 

Ági. Nem fog többé látni. Elmegyek, 
ha parancsolja. Es ha azt parancsolja, hogy 
maradjak — elmegyek akkor is. Lássa, 
most én se tudok rendesen beszélni. Egy 
kicsit elvette az eszemet. Fenség. Majd 
holnap . . . holnap . . . 

Alexandra. Nem, nem. Most mindjárt 
kell erről beszélni. Mert én nem akarok 
félreértést. Én önnek mindent el fogok 
mondani. Én olyan rettenetesen szégyel- 
lem magamat . . . 

Ági. Miért, Fenség? 

•Alexandra. Nem, ezt nem lehet . . . 

Ági. De könyörgöm . . . nem kérném, 
de látom, hogy akar valamit, hogy küzd 
magával . . . reménykedve és látom a fé- 
lénkségét . . . talán csak az én kérésem, az 
én forró kérésem kell, . . . hogy szóljon . . . 



85 



A HATTYTJ. 

hogy felbátorodjék és kinyíljon a szive . . . 
hogy megszólaljon, beszéljen ... és bol- 
doggá tegyen egy szavával ! 

Alexandra. Nem, nem. Megint félre- 
ért ! De én vagyok az oka ennek is ! Nem, 
nem, itt egészen másról van szó. De lássa, 
ha hallgatok, az még rosszabb . . . félreért. 
Kérem ... itt valami borzasztóról van szó. 

Ági. De miről, Fenség? 

Alexandra. Árulásról. 

Ágl Árulás? 

Szünet. 

Alexandra. Ön férfi ... És becsül en- 
gem, úgy-e? 

Ági. Fenség . . . 

Alexandra. És hallgat. 

Ági. Hallgatok. 

Alexandra. Örökre. 

Ági. Örökre. • 

Alexandra. Azt akarom, hogy beesül- 
jön továbbra is . . . és azt akarom, hogy 
én nyugodt legyek . . . olyan nyugodt, 
mint még ma délután is voltam. Maga 
becsületes ember és azt hiszem, jó bará- 



86 



MÁSODIK FELVONÁS. 



tunk. Hallgasson ide. A családomnak, az 
anyámnak, egy életcélja van : hogy én a 
trónörökös felesége legyek . . . hogy én 
vigyem vissza a családomat a trónra. 
Becsülje meg ezt a pillanatot, tanár úr, 
tiszteljen ezért engem most, minden sza- 
vamért . . . mert úgy érzem, ahogy be- 
szélek, hogy a vérem folyik . . . egy seben 
át. Tanár úr ... a trónörökös nem törődik 
velem ... és az én drága anyám úgy gon- 
dolta, hogy legyen valaki . . . egy férfi . . . 
akin keresztül engem . . . Albert észre- 
vegyen. Érezze meg tanár úr, érezze meg, 
milyen nagyrabecsülöm én a maga szen- 
vedését ... és milyen tisztára akarom én 
mosni az én szivemet. Én nem bántottam 
soha senkit. Maga az első ember a világon, 
akinek fájdalmat okoztam. Én magát se 
bántottam volna soha. Én azért voltam 
sokszor olyan nyers magához, mert én 
úgy éreztem, én sejtettem . . . hogy maga 
miattam . . . nyugtalan. De most gyönge 
voltam ... és az anyám úgy tud paran- 
csolni nekem ... és én kis gyermekkorom 



87 



A HATTYÚ. 

Óta soha-soha nem mondtam neki, hogy 
«nem». ő úgy gondolta, hogy én hívjam 
meg önt ide ma estére ... és nézzek önre. 
És ha én tudtam volna tanár úr ... ha én 
ki tudtam volna előre mérni azt, amit 
nem lehet, ha én nekem sejtelmem lett 
volna, hogy hogyan világít egy férfi 
szeme, mikor egyszerre fellobban benne a 
parázs ... és hogy van a világon ilyen bá- 
torság ... és hogy az merészel a szemembe 
lángolni és hogy az így éget ! Kis szünet. 
Az asztalhoz megy, leül. Tanár úr, én most 
megmondtam mindent ... és most fellélek- 
zem. Könnyű vagyok és tiszta vagyok . . . 
Ön most tud mindent. És becsüljön meg 
engem ezért az árulásért ... De emberebb 
vagyok, mint gondoltam ... és hála az én 
szegény jó anyám . . . nagy szeretetének . . . 
hogy ezt most megtaláltam magamban. 

Ági lehajtja a fejét. 

Szünet. 

Alexandra. Nem felel semmit? 

Ági. Ön . . . csak a parancsnak enge- 
delmeskedett? 



88 



MÁSODIK FELVONÁS. 



Alexandra. Nem akarok ártatlanabb- 
nak látszajai, mint vagyok. Bűnös vagyok 
én is. Csúnya tőlem, hogy az anyámra 
fogok mindent. Szünet. Királyné akarok 
lenni. A karjára hajtja a fejét. 
Szünet. 

Ágl Vagyis, akkor én most már me- 
hetek. 

Alexandra. Mért mondja ezt? 

Ágl Csak épp erre voltam jó. 

Alexandra fölkel. Ne rémítsen meg. 
Én meg akartam becsülni azzal, hogy 
felvilágosítottam. De úgy látom rosszat 
cselekedtem. Blilyen furcsán néz rám. 
A zene elhallgat. 

Ági. Fejbe vagj'-ok vágva, Fenség. 
Összetört bennem valami. Mért is mondta 
ezt meg nekem. 

Alexandra. Rosszul tettem? 

Ági. Mért mondta? 

Alexandra. Mert becsülöm. Azt akar- 
tam, hogy barátom legyen. 

Ágl És ezt el tudja képzelni? 

Alexandra. Milyen éles lett a hangja. 



89 



A HATTYÚ. 

Ági. Mint a beretva. Én is érzem. Pedig 
nem akarom. 

Alexandea. Meg fog büntetni? 

Ági. Imádom, Fenség. Most már meg- 
alázva, de legalább megint reményte- 
lenül. Keserűen, komolyan, gúnnyal. És 
nem kell félni tőlem. Alázatos leszek és 
szolga leszek. Továbbra is állok rendelke- 
zésére a fenséges családnak. Kicsit vér- 
zem, kicsit haldoklóm, de meg vagyok tisz- 
telve az érdekes szereptől, amit nekem 
szántak. Mulattat és izgat. Most lesz 
csak szép. így kell szolgálni egy király- 
kisasszonyt. Halálosan megsebesítve, de 
mosolyogva. 

Alexandra. Hamisan hangzik, amit 
mond. 

Ági. Talán csak keserűen. 

Alexandba nyugtalanul. És én, aki azt 
hittem, hogy jót teszek, mikor nyiltan 
bevallók mindent. 

Ági. Mert már rám nincs szüksége. 
A vőlegény tüzet fogott, a tanárt el lehet 
oltani. 



90 



MÁSODIK FELVONÁS. 



Alexandra. Nem tűröm, hogy ezt 
higyje rólam és hogy így beszéljen velem. 

Ágl Ne féljen tőlem. Hallgatok és 
szolgálok. Ne nézzen rám olyan gyana- 
kodva. Mosolyogjunk és tegyünk úgy, 
mintha nem történt volna semmi. Belép 
Albert. Nem tud mosolyogni? Lássa én 
tudok. Ott hagytuk el a sasnál. Hango- 
sabban. A sasnak a feje pedig . . . 
Albert herceg belép Beatrixszal és a két 
hölggyel. 

Albert. Még mindig itt? 

Alexandra. A tanár úr oly érdekes 
dolgokat beszél. Ma éjjel nagy csillagá- 
szati esemény van. 

Albert. Hol? 

Ági idegesen. Az égen, Fenség. 

Albert. Azt tudom. De milyen csilla- 
goknál? 

Ági. Tulajdonkép nem is esemény. 
Csak ma éjszaka különösen jól észlelhető 
néhány úgynevezett nyári csillag. A Ca- 
pella, az Arcturus, a Vega és a Sas csil- 
lagképe . . . Célzatosan. Amely hét csil- 



91 



A HA.TTYÜ. 

lagból áll, ez a hét csillag egy repülő 
sast ábrázol, a sasnak a feje pedig . . . 

Albert éllel. Nem is tudtam, hogy ez 
a mai este ilyen érdekes este. 

Alexandba. a sasnak a feje pedig? 

Albert. Téged ennyiie érdekelnek a 
csillagok, Alexandra? 

Alexandra. Eddig nem nagyon fog- 
lalkoztam velük. 

Albert. Inkább a rózsákkal, mi? De 
ma este felragyogott az ég, mi ? Szép nyári 
éjszaka. Célzással. Ragyognak a csillagok. 
Mint a szemek. 

Beatrix. Ha érdekel, a toronyban 
egész kis obszervatóriumunk van. 

Albert. Igazán? Ezt nem is tudtam. 

Alexandra. Csak olyan amatőr csil- 
lagda. 

Albert. Biztosan ezt is a brilliáns 
tanár úr rendezte be. Az ezermester úr. Mi? 

Ági. Nem, Fenség. Ez már itt volt, 
mikor én jöttem. 

Albert. Látja, ilyesmit nekem meg se 
mutatnak. 



02 



MÁSODIK FELVONÁS. 



Alexandra. Mert korán szoktál le- 
feküdni. A csillagok pedig nem alkalmaz- 
kodnak az etiketthez. 

Albert. Ez jó. Ez a bölcs mondás a 
tanár úrtól van ... mi ? 

Alexandra. Nem Albert. Ez tőlem van. 

Jácint jön Symphorosával. 
Albert.* Hallottad mit mondott?, 
JÁCINT. Kicsoda? 

Albert. A Xaxa. Azt mondta, hogy a 
csillagok nem alkalmazkodnak az eti- 
ketthez. 

Gongütés. 

Caesar jön a két huszárral és Alfréddal 

jobb hátul. Az ezredes is megjelenik, bal 

hátul. 

Beatrix. A tanár urat ma megfosz- 
tottuk az ö kedves csillagjaitól. 

Jácint. És a szegény fiúkat is. 

Symphorosa. Szegény fiúk pedig úgy 
örültek neki egész nap. Boldogok, ha 
nem kell korán lefeküdni. 

JÁCINT. Majd megnézik holnap. Látod 



93 



A HATTYÚ. 

milyen jó az, hogy a csillagok örökké 
élnek. El lehet őket tenni holnapra^ 
A két hölgy bal hátul el. 

Albert az asztal felé indul. Jácinthoz. 
Nem is tudtam, hogy csillagdátok is van, 

JÁCINT. Még boldogult Henrik sógorom 
vett egy nagy távcsövet. Ezredes úr látta, 
gyakran. 

WuNDERLiCH. Oh igen. Egyszer ott 
meg is égettem a nyelvemet. 

Albert. A távcsövei? 

WuNDERLiCH. Nem, Fenség. Egy csé- 
szében sósav volt ottan és én azt meg- 
kóstoltam. 

Symphorosa. Képzelem, milyen be- 
nyomást tett ez önre. 

WuNDERLiCH. Nagy benyomást, Fenség. 

Beatrix. Azt hiszem Albert, ideje lesz 
enni valami keveset. 

Albert. Talán inkább valami sokat. 
Éjjel mindig rendkívüli étvágyam van, 
úgy-e Wunderlich? 

WuNDERLiCH. Hála Istennek, Fenség. 

Alexandra Ágihoz, halkan. Nagyon 



94 



MÁSODIK FELVONÁS. 



szeretném, ha most az arcán nem lehetne 
meglátni, amit beszéltünk. 
Alexandra és Agi a színpad bal szélén 
áll elöl. — Jácint és Albert a színpad köze- 
pén, kissé hátrább. — Beatrix és Symphorosa 
a színpad jobb szélén, elöl az asztal előtt. 

Albert. A Xaxa el van merülve a 
csillagászatba. 

Ági Alexandrához. Igyekezni fogok, 
Fenség. De azt hiszem már késő. 

Beatrix Alberthez, öt nagyon érdekli 
a fiúk nevelése. Állandóan ellenőrzi. 

Alexandra Ágihoz. Ne akarja, hogy 
megijedjek magától. 

Albert. Xaxából még csillagász lesz. 

Jácint. A nők nem szeretik ezt a pályát. 

Alexandra Ágihoz. Én magát vérig 
sértettem. 

Áoi. Igen, Fenség. 

Alexandra. Megbocsát nekem? 

Ági. Nem, Fenség. 

Albert lassan indul Alexandra felé. 

Symphorosa Beatrixhoz rémülten, súgva. 
Beatrix, ezek közt történt valami. 



95 



A HATTYÚ. 

Beateix. Te ne ijessz meg, mert itt 
ájulok el a szoba közepén. Indul Ági felé. 

Albebt Alexandra felé közeledve. Xaxa, 
hagyd ott a csillagos égboltot és szállj 
le hozzánk a földre. Szabad kérnem a ka- 
rodat? 

Alexandra belekarol, idegesen. jVIilyen 
váratlan kegy, Fenség. 

Symphorosa Beatrixhoz. Nézd milyen 
izgatott. Vörös a füle. Azonnal küld- 
jük el. 

Beatrix. Ne rémíts. Majd én elküldöm. 
Bízd rám. 

Albert lassan az asztal felé vezeti 
Alexandrát. Gúnyolsz? Elhanyagolsz és 
még gúnyolsz is? 

Alexandra. Én? Hogy mondhatod, 
hogy elhanyagollak? 

Ági ezalatt lassan elindult Alexandra 
után. 

Beatrix a színpad közepén útját állja. 
Tanár úrnak mintha rossz kedve volna. 

Ági. Nem, Fenség. Engedelmével ez a 
legszebb éjszakája az életemnek. 



96 



MÁSODIK FELVONÁS. 



Beatrix. De mintha ideges volna. Ki 
van pirulva. 

Ági. a szokatlan környezet teszi, 
Fenség. 

JÁCINT az asztalnál, Alexandrához. Ki 
vagy pirulva kis lányom. De nem baj. 
Szép vagy, mikor kipirulsz. 

Alexandra az asztalnál. Ha szép zenét 
hallok, mindig kipirulok. 

Beatrix Ágihoz. Ha fáradt, nem tartóz- 
tatjuk. Reggel korán kell kelnie. 

Ági. Nem vagyok fáradt, Fenség. Sőt 
mosí kezdek felfrissülni. 

Albert Alexandrához. Szereted a zenét ? 

Beatrix átszól az asztalhoz. Szereti a 
zenét. Ö énekel is. 

Albert Alexandrához. És látod, nekem 
nem énekeltél semmit az egész idő alatt. 

Symphorosa Ágival és Beatrixszal áll 
együtt. Igazán ne zsenirozza magát tanár 
úr, ha aludni akar menni. 

Ágl Aludni, Fenség? Most ébredtem 
fel. Nincs még öt perce. 

Alexandra az asztalnál, Alberthez. 

A hattyú. 97 7 



A HATTYÚ. 

Előtted restellek énekelni. Te nagy zene- 
értő vitgy. 

Albert. Én zeneértő? Ez jó. Hallja 
Wunderlich ? 

WuNDERLicH. Hallom, Fenség. 

Symphorosa Beatrixhoz. Legalább a mi 
asztalunkhoz ne üljön. 

Beatrix Ágihoz, akinek ismét útját állta. 
Tanár úrnak rossz kedve van. A szobá- 
jába fogjuk küldeni a vacsorát. 

Ági. Nem fogják odaküldeni a vacsorát, 
Fenség. Itt fogom megenni a vacsorát. 

Albert. Mi az tante Beatrix, te is csil- 
lagász lettél? Ki akarsz éheztetni ben- 
nünket ? 

Beatrix az asztalhoz siet. Isten ments, 
kedves Albert ! 

Symphorosa szintén az asztalhoz megy. 
Útközben mondja kétségbeesetten. Végünk 
van ! 

Albert. Én megfigyeltem magamon, 
hogy éjjel van a legjobb étvágyam. 

JÁCINT. XIV. Lajos volt erről híres. 

Beatrix. Üljünk le. Albert és Alexandra 



98 



MÁSODIK FELVONÁS. 



leül. Ágihoz. Tanár úr, ide. Helyet mutat 
neki maga és Symphorosa közt. 

Ági. Köszönöm. Nem oda ül, hanem 
Alexandra mellé. 

Beatrix. Nem oda tanár úr. Ide, ide. 

Ági ülve. Köszönöm, már most itt is 
jó lesz. Kínos csönd. Jácint fejcsóválva ül le. 

Symphorosa. Ezredes úr ! Helyet mutat 
neki maga mellett. Súgva Beatrixhoz. Vé- 
günk van. Itt botrány lesz. 

Albert. A Bourbonok általában nappal 
is sokat ettek. XVIII. Lajos tizenöt 
ürükotlettet evett meg egy nyilvános 
ebéden. Képzeld mennyit evett, mikor 
nem látták. Téged ez diszgusztál Beatrix. 
Nem is figyelsz. 

Beatrix idegesen. Dehogy nem. Hal- 
lom, igen. XV. Lajos tizennyolc kot- 
lettet. 

Albert. Nem ! XVIII. Lajos. És csak 
tizenöt kotlettet. 
Inasok rendezgetik a tálaló asztalon a levest. 

Beatrix édeskésen. Nem tudom, Albert, 
szereted-e a jégbehütött bouillont? 



99 



7* 



A HATTYTJ. 

Albert. Nemcsak hogy szeretem, de 
eltaláltad a kedvenc nyári italomat. 
Beatrix. Xa, ennek nagyon örülök. 
Symphorosa. ^Milyen véletlen ! 

JÁCINT. És milyen sokáig tart, amíg 
hozzák. 

Beatrix. Már jön, édesem. Int Caesar- 
nak. Caesar elindítja az inasokat. Azért 
nincs az asztalon, hogy meg ne mele- 
gedjék. Mindenki kap csészét. Kóstolás. 
Áhítatos csönd. 

Ági váratlanul megszólal a csöndben^ 
Ahxandrához. A sasnak a feje pedig, hogy 
most végre talán befejezzem ezt a mon- 
datot, az Altair nevű csillag, az Alpha 
Aquilae, amely gyönyörű szép erős zöld 
fényben ragyog ma éjszaka. Ezt akartam 
mondani. 

ALEXA^"DRA. Nehezen jutott hozzá, 
hogy befejezze. 

Albert. A tanár úr bizonyosan nagyon 
szépen tud beszélni, hogy a Xaxa úgy 
szereti hallgatni. 



100 



MÁSODIK FELVONÁS. 



Beatrix. Nagyon szép volt, de én egy 
szót se értettem belőle. 

Ági. Nem tudok szépen beszélni. Épp 
az imént vetette a szememre őfensége. 

Albert Alexandrához. A szemére ve- 
tetted? 

Alexandra. Igen. 

Beatrix hogy eltérítse őket a tárgytól. 
Nem nagyon hideg a leves, Albert? 
A zene megszólal. 

Albert. Nem. Éppen jó a hőmérséklete. 

Wunderlich, Őfensége levese nyolc fok 
Celsius szokott lenni. 

JÁCINT. Nem a cifra beszéd a fontos. 
Az a fő, hogy tanult és tud. 

Ági. Épp azért nem tudok szépen 
beszélni, mert agyontanultam magamat. 

JÁCINT. Az sose baj fiam. 

Albert. Naponta, kérem szépen, hány 
órát tanult? 

Ági. Többnyire tizet. És éjjel is annyit. 

Albert. Tíz meg tíz az húsz. Feláll. 

Beatrix. Mit keresel, édes fiam? 

Albert. A sót. 



101 



A HATTYÚ. 

Wttnderlich. Méltóztassék. 

Albert. Köszönöm. Leül és sóz. Maradt 
az alvásra négy óra. 

Ági. Néha annyi sem. 

Albert. Ez borzasztó. Nekem tizenöt 
órai alvás kell. 

Symphorosa. Nekem nyolc. 

JÁCI2ÍT. Nekem hat. 

Symphorosa Wunderlichhoz. És ön- 
nek ? 

Wttnderlich. Kettő. 

Ági. Ez különbözik egyéniség szerint. 
Például Napóleon . . . Hirtelen elhallgat, 
Beatrixra néz. 

Kínos csönd. Mindenki egyszerre emeli aj- 
kához a leveses csészét. Isznak. Aztán a 
csészéket egyszerre teszik le, a nagy csöndben 
egyszerre csörren a tányéron valamennyi. 

Beatrix hogy megtörje a csöndet. És 
azért nem tud szépen beszélni, mert 
annyit tanult? 

Ági. a sok anj^agnak. Fenség, előbb 
vérré kell válni, ki kell forrani, mint a 
bornak. Akkor adja csak ki azt a musko- 



102 



MÁSODIK FELVONÁS. 



tály-illatot, amit poézisnek nevezünk. 
Ami kis költő van az emberben, az addig 
vár és hallgat. Es még akkor is sok min- 
den kell, hogy az megszólaljon. 

Albert. Egy szép hölgy. Mi? 

Ágl Talán az. 

Beatrix. Ugyan . . . Albert ! 

JÁCINT. Attól függ, milyen a hölgy . . . 
Mert én már láttam olyan hölgyet is, 
aki elnémította a költőt. 

Beatrix. Jól tette. Nem szeretem a 
költőket. 

Ági. A férfin múlik. Van férfi, akinek 
nő nem tud szenvedést okozni. Irigylem 
az ilyet. 

A csészéket elviszik. 

Alexandra. Miért? 

Ági. Mert én az ellenkezője vagyok. Én 
mindig csak ettől féltem. 

Albert. Félt? Szép hölgytől? Erős 
hatástól ? 

Ági. Csak ettől. Túlérzékeny vagyok. 
Ami mellől más nevetve megy tovább, én 
abba talán belepusztulnék. 



103 



A HATTYÚ. 

Albert. Pedig az egyáltalában nem 
szükséges. 
Ági. Tudom. 
Beatrix. És nem is nagyon valószínű. 

Alfréd tálat visz körül, amelyből csak 

Jácint, Albert és Wunderlich vesz. A többi 

visszautasítja. 

Albert. De csak érdeklődött szép 
hölgyek iránt? 

Ági. Soha, Fenség. Tanultam. 

Albert. No -no -no -no. 

Ági. De így van, Fenség. Most jöttem ki 
a világba, a könyveim közül. És most 
még kár volna, ha valami baj érne. 

JÁCINT. De még milyen kár volna. 

Ági. Ne méltóztassanak félreérteni. 
Nem én sajnálom magamat. De . . . van 
anyám, akinél érthető ... az egyetlen 
fia vagyok . . . hogy mindene vagyok. Es 
van egy húgom, nem szép lány szegényke... 
de én neveltem. Okos, jó kis teremtés . . . 
és annyit dolgoztam érte. Szeretném tisz- 
tességesen férjhez adni. Körülnéz. Bocsa - 



104 



MÁSODIK FELVONÁS. 



nat, most veszem csak észre, hogy folyton 
én beszélek. 

Alexandra. Beszéljen, beszéljen, úgy 
érdekel amit mond. 

Áql És van egy öreg tanárom Wald- 
brott . . . 

Jácint. A heidelbergi egyetemen. 

Ágl Igen atyám, ott tanít. 

Albert. Mit tanít? 

Ági. Asztrokémiát. 

Albert Jácinthoz. Kérlek alássan, 
mi az? 

JÁCINT. Csillagászati vegytan. 

Albert. Bravó. 

JÁCINT. Ismerem az öreg urat. Nagy- 
szerű legény, kiváló tudós. 

Ági. Űgy-e? ő. . . megtisztel a szere- 
tetével. 

Albert. Csillagászati vegytan . . . 

Ágl Tessék? 

Albert. Semmi. Csillagászati vegytan... 

Ági. Igen. 

Albert. Igen, 

Ági. Az öreg Waldbrott azt szokta 



105 



A HATTYÚ. 

nekem mondani, hogy nyugodtan hal meg, 
mert élete munkáját én fogom folytatni. 
ö úgyszólván rám bízta a két nagy elmé- 
letét. 

Albert. Kérem, hány nagy elmélete 
van összesen? 

Ági. Ez a kettő. 

Albeet. Bravó. És mind a kettőt önre 
bízta ? 

Ági. Igen. 

Albert. Bravó. 

Ági. Igen és ez . . . ez nagyon felemelő, 
O és a húgom és az anyám . . . Igazán 
csak ömiattuk féltem ezt a kis életemet, 
mikor . . . Alexandrára néz. Alikor bajba 
kerülök. Csönd. Megfogja a poharát. Én 
ezt a szép házikisasszony egészségére 
ürítem. Fenékig üríti a poharat. 

Symphorosa lökdösi Beatrixet. 

Albert. Prosit, ez jó korty volt. 
Mosolyogva koccint két szomszédjával. 

Jácint. Dilettáns korty volt, fiam. 
Ebből a nehéz borból nem húz ekkorát az 
ember. 



106 



MÁSODIK FELVONÁS. 



Ági. Nem ismerem atyám, még nem 
volt hozzá szerencsém. 

JÁCINT. Hát akkor mutatkozzál be 
neki illő tisztelettel, mert ez tokaji, édes 
fiam. Még pedig hat puttonyos. 

Beatrix. A desszerthez való, nem a 
leveshez. 

JÁCINT. Két hiba történt : korán ittál, 
nagyot ittál. 

Ági. Nem tudtam, atyám. Bevallom, ez 
az első pohár bor, amit életemben ittam. 

JÁCINT. Ne mondd. 

Ági. Igazán, atyám. De hát . . . ma éj- 
szaka ez is megtörtént velem. 

Alexandra szintén fenékig üríti a 
poharát. 

Beatrix. Alexandra ! 

JÁCINT Alexandra pohara felé nyúl. 
Ho-ho-hó ! Most mondtam, hogy ebből 
nem kell ekkorát húzni ! 

Albert. Én tudom, mért húzott a Xaxa 
ekkorát. 

JÁCINT. Miért? 



107 



A HATTYÚ. 

Albert. Rehabilitálni akarta a tanár 
úr kortyát. 

Beatbix szigorúan. Arra semmi szük- 
ség nem volt. Nem szoktál bort inni. 

Alexaítdba. Ma éjszaka velem is meg- 
történt, anyám. Alberthez. Albert ... ne- 
veztesd ki valamivé azt az öreg tanárt. 
Waldbrott a neve úgy-e? 

JÁCINT. Waldbrott, igen. 

Albert. Ha te óhajtod . . . írhatok a 
császárnak. Kérem, Wunderlich, írja fel. 

WuNDERLiCH Írja. Már írom, Fenség. 

Alexandra. Mivé lehet az ilyen embert 
kinevezni ? 

Az inasok kezdenek lazacot felszolgálni. 

Ágl Az az éppen, hogy semmivé se. 

Albert. A császár csak adhat neki 
valamit . . . 

Ágl Nehezen, Fenség. Nagyobb urat 
szolgál az. 

Albert. Nagyobb urat mint a császárt ? 

Ágl Sokkal nagyobbat. Féljelé mutat. 
Csillagász. 

♦ 

108 



— — 

MÁSODIK FELVONÁS. 



Alexandra. Szeretném ismerni a húgát. 

Ági. Drezdában van, Fenség. 

Alexandra. Nagyon szereti? 

Ági. Nagyon, Fenség. 

Alexandra. Űgy-e ez ostoba kérdés 
volt? 

Beatrix. Igen, lányom, az volt. 

Ágl Nem, Fenség, okos kérdés volt, 
mert jól esik rá felelni. Szeretem, nagyon 
szeretem ... a húgomat. Minden rossz 
napomon rágondolok, ő benne a legerő- 
sebb a hit, hogy én nem arra való vagyok, 
hogy elgázoljanak, hogy kár értem, mert 
én is egy egész világ vagyok. 

Albert kissé gúnyosan. Egy eg^sz 
világ ? 

Ági. Igen, Fenség. 

Alexandra. Milyen szép ez. 

Albert. Nem lesz ez egy kicsit sok? 

Ági bátran. Nem, Fenség. Én csillagász 
vagyok : ott tanulja meg az ember, hogy 
nem szabad lenézni a legkisebb pontot 
sem. Célzatosan. Azok a kis pontok az 
égen, az mind egy-egy nagy világ. 



109 



A HATTYÚ. 

Albert. Mind? 

Ági bátrabban. Mind ! 

Albert kissé élesen. Talán csak hiszik 
ezt azok a kis pontok. 

Ági még bátrabban. Oh én tudom, hogy 
a nagy urak ezt nehezen tudják elkép- 
zelni, ők úgy beszélnek : tízmillió lakos, 
kétmilliós hadsereg . . . pedig az mind 
külön-külön egy szuverén világ, amit nem 
szabad összetörni. 

Beatrix idegesen. Kérem, tanár úr . . . 
ki akar világokat összetörni? 

Ági. Hölgyek például mosolyogva te- 
szik ezt. Alexandrához. Szép Fenség, olyan 
erősen néz rám. 

Alexandra. Mert tetszik, amit mond. 

Ági Beatrixhoz. És Fenség olyan nyug- 
talanul néz reám. Biztosan, mert nem 
tetszik, amit mondok. 

Beatrix hidegen. A tónus szokatlan. 

Ági. Erős kedvem van ma. Fenség. 

Beatrix. Talán erösebb is, mint kel- 
1 ene. 

Alexandra csititólag. Anyám, bálban 



110 



MÁSODIK FELVONÁS. 



vagyunk és pezsgőt iszunk . . . Felemeli 
a poharát. 

Beatrix. Nagyon csudálkozom, ta- 
nár úr. 

Symphorosa ijedten, hirtelen. Erre a 
lazacra külön felhívom a figyelmedet 
Albert, az a mi szakácsunk büszkesége. 

Albert. Mondom, hogy szépen beszél. 
Ez tetszik olyan nagyon Xaxának. Mi 
van a lazaccal? Symphorosához. Valamit 
mondtál a lazacról, 

Symphorosa. Hogy a mi szakácsunk 
büszkesége. 

Albert. Igen. Na jó . . . de mi köze 
ennek ehhez? 

Symphorosa. Semmi. Csak mondtam. 

Albert. Ja vagy úgy. Igen. Na igen. 
Kis pontok az égen. Csillagászat. Roman- 
tika. Csupa frázis. 

Áoi hévvel. Nem frázis, Fenség. 

Albert. De igen. Még pedig hölgyek 
számára való frázis. Imponálni vele. 
«Minden csillag egy szuverén világ.» 



111 



A HATTYÚ. 



Ági agresszíven. Nem minden csillag, 
Fenség. 

Albeet. Nem? 

Ági. Nem. Az a nagy fehér hold pél- 
dául, az nagyképű és fényes, pedig neki 
magának nincs is fénye. Csak attól ra- 
gyog, amit a naptól kap. Viszont az a ma 
esti kis Véga, amit le méltóztatik nézni, 
az a nagyon messzi, nagyon pislogó sze- 
rény kis csillag, az a maga alázatosságá- 
ban pont ezerszer fényesebb, mint a nap ! 

Symphoeosa lökdösi Beatrixot. 

Albert éleseyi. És milyen szép dolog, 
hogy mégis olyan szerény 

Ági élesen. Nem szerény. Fenség. Csak 
nagyon messze van. 

Albert. Épp azért illik, hogy csak pis- 
logjon. 

Ági nyíltan, támadóan. Önöknek, Fen- 
ség, pislog. De nekem, aki tudom, hogy ö 
kicsoda, felragyog az ö igazi értéke, és én 
büszkén vallom, hogy fényesebb, mint a 
nap és ez a nagy fény, ez az örök nagy 
fény az övé, Fenség, mert ezt közvetlenül 



112 



MÁSODIK FELVONÁS. 



6 kapta Istentől. A ynellére teszi a kezet, 
ö maga. 

Albert. Lehet, tanár úr. Úgy látszik, 
én nem értek ehhez. 

Ági bátran. Nem, Fenség. 

Beatrix súgva Symphoroaához. Xem bí- 
rom tovább ! 

Albert. Elragadó ! Végre egy ember, aki 
megmondja nekem, hogy van valami, 
amihez nem értek. 

Ági csökönyösen. Ehhez nem. Fenség. 

Beatrix. Tanár úr ! 

Albert erőltetett vígsággal. Húsz éve ke- 
resem ezt a hangot ! Végre egy úr, aki úgy 
beszél velem, mint embertársával. Tanár 
úr, úgyis mint csillagásztól, úgyis mint 
embertől, el vagyok öntől ragadtatva ! Ez 
nekem tetszik. 

Ági sértőn. Azt én nem ambicionálom. 
Viszont, ha nem tetszik, azt meg nem 
bánom. 

Albert vígan. Nahát ez a közvetlenség 
elragadó ! Hogy én nálatok milyen jól ér- 
zem magamat. Fölemeli a poharát. 



Á hattyú. 113 



A HATTYÚ, 

Beatrix elbágyad. Ah ! Feltápászkodik 
a székről. 

Általános ijedtség. 

Albeet leteszi a poharát. Was hast Du? 
Fölkel. Tante Beatrix ! Ist Dir nicht Wohl? 
Mindenki fölkel. 

Beatrix gyönge hangon. A fejem . . . 
egyszerre .... láss mieh, kérlek . . . bo- 
csássatok meg . . . Wu7iderlich odalépett 
hozzá és támogatja. Merci mon colonel . . . 
hagyja . . . Huszárok kisietnek és leeresztik 
a hátsó két yiagy falnyílás függönyeit. 

Wu>'DERLiCH ellép tőle és Caesarhoz megy. 

Albert megfogja Beatrixot. Xem jól ér- 
zed magad, Tante Beatrix? 

Beatrix. Bocsássatok meg . . . egy kis 
rosszullét . . . csak semmi feltűnés ... én 
visszavonulok , . . 

WuNDERLicH Caesarhoz. A zene hallgas- 
son el. Caesar Alfrédnak súg, aki kisiet. 
A zene elhallgat. 

Albert karonfogja. Biztosan, mert 
annyit fáradtál ma egész nap. Majd én 
felvezetlek a szobádba. Jó? 



114 



MÁSODIK FELVONÁS. 



JÁCINT. Ne fáradj, Albert, majd én fel- 
kísérem. 

Albert. Nem, nem. Ti csak maradja- 
tok. Az induló Symphorosához. Sympho- 
rosa, maradj itt a lazacnál, Xaxa ülj le. 
Semmi izgalom. Majd én. 

Beatrix elhalóan. Nem kell . . . feltű- 
nést ... a ház tele van idegenekkel . . . 

Albert. Jól van, édesem, úgy lesz. 
A többiekhez. Kérlek, kívánságom, hogy 
maradjatok mind. Bal felé indul, Beatrixszal 
a karján. Semmi feltűnés. Mikor Caesar 
előtt halad el. A zene mért hallgatott el? 

WuNDERLiCH felel helyette. Azt gondol- 
tam. Fenség, a katasztrófát talán zene 
nélkül méltóztatik kívánni . . . 

Albert lassan vezeti balfelé Beatrixot. 
A zene folytassa. A zene mindig folytassa. 
Minél . . . inkább, annál . . . jobban. 

Caesar int Alfrédnak, aki elsiet. Wunder- 
lich a baloldali ajtót kinyitja előttük. 

Beatrix. Pardonnez moi . . . merci 
mon cher . . . 

Albert Beatrixszal együtt kimegy. 

115 ö* 



A HATTYÚ. 

WxJNDEBLicH mielőtt kimegy. Zene ! 
Caesarra néz. 

Kia szünet után a zene újra megszólal. 

Wunderlich csak erre megy ki. Ugyanakkor 

mindenki lassan visszaül a helyére, csak 

Sy^nphorosa nem. 

Ági. Fenséged is rosszul van? 

Symphorosa. Nem. 

Ági. Hát akkor? 

Symphorosa. Nem tudom, most mit 
csináljak. 

Ági. Én tudom. Méltóztassék utánuk 
menni. És a zene folytassa. Minél inkább, 
annál jobban. 

Symphorosa bal felé indul. Alexandrához. 
És te? 

Alexandra tanácstalanul kel fel. 

Jácint. Maradj itt. Édesanyád megtil- 
totta, hogy felmenj. 

Symphorosa Jácinthoz. És te? 

Jácint. Nézd édesem. Én nagyon szere- 
tem Beatrixot, de ezt mi ketten már har- 
minc éve ismerjük. Ne ijesztgessük egy- 
mást. Eleget láttuk ezt az előkelő rosszul - 



116 



MÁSODIK FELVONÁS. 



létet. Ha állva lesz rosszul, leül. Ha ülve 
lesz rosszul, feláll. 

Symphorosa. Károly ! 

JÁCINT komolyan. Nagyobb baj van itt, 
édesem. Én ezt megmondtam délután fél- 
ötkor. 

Symphorosa. Milyen szerencsétlenség ! 
El, balra. 

Caesar hátravonul, huszárjainak utasítá- 
sokat ad, elküldi őket. Huszárok jobbhátul, 
6 maga a bal hátsó üvegajtón át eltűnik. 
Jácint, Ági és Alexandra hárman magukra 

maradtak. 
Szünet. Alexandra elől ül a jobboldali puffon . 

JÁCINT komolyan, szigorúan. Na, édes 
fiam, te itt valami nagy bolondságot csi- 
náltál. 

Alexandra izgatottan. Én vagyok a 
hibás. Jácint, mindenért én vagyok fele- 
lős. Én azért maradtam itt, hogy ... 

JÁCINT. Ne légy izgatott, gyermekem. 
Szép csöndesen beszéljünk. Mert én meg 
ezért maradtam itt. Ne félj, amíg engem 
látsz. Ágihoz. Te meg reszkess. 



117 



A HATTYTJ. 

Ági. Nem én, atyám. Azt már nem, 

Alexandra. Nem ö a hibás. ISIilyen 
mélyen lehet megbántva, ha ilyet tudott 
tenni. En oda vagyok, Jácint. Ráhajol 
a mellette álló Jácintra, aki magához 
öleli. 

JÁCINT. Nyugodj meg kislányom. Tu- 
dom, miről van szó. Es sejtem, mitől ju- 
tott ez idáig. 

Ági hevesen. Nem bírtam tovább, atyám. 
Nem bírtam, pedig. Isten látja a lelkemet, 
ki akartam húzni némán holnap reggelig. 
De ember vagyok és . . . szerelmes vagyok, 
atyám, és már nem is tudtam, mit mondok, 
még most se tudom, mit csináltam, csak 
érzem, hogy valami borzasztót tettem. De 
amióta megtudtam, atyám, hogy az én 
alázatos és hallgatag életemmel, mint egy 
ronggyal, a padlót súrolják fel, csakhogy 
másvalaki simábban léphessen . . . mintha 
feliakadt volna itt benn a szivem, szét- 
ömlött bennem a forró vér ... és mikor 
célozgatni kezdett rám és gúnyolni kezdte 
a fájdalmamat, hát . . . akkor égni kezd- 



118 



MÁSODIK FELVONÁS. 



tem valami keserű szilajságtól és attól 
égek úgy most is, mint, mint . . . 

JÁCINT. Mondd fiam, én rám is harag- 
szol? 

Ági. Dehogy, atyám. 

JÁCINT. Hát akkor beszélj csöndesebben. 
Nemcsak hallom, amit mondasz, de érte- 
lek is fiam. 

Ági. Elpusztulok, de most már nem 
adom olcsón az életemet. Még ennek a 
szép királykisasszonynak sem. Tegnap, 
még ma délután is, odaadtam volna a 
zsebkendőjéért. Most már drágább. Mert 
vérzett. 

Jácint. Te olyat tettél . . . 

Ági. Nem szököm meg az elől, amit 
tettem. 

JÁCINT. Azt fel is teszem rólad, fiam. 

Ági. Tudom, hogy fellázadtam és szét- 
romboltam valamit. De állok rendelkezé- 
sére mindenkinek, a családnak, a herceg- 
nek, az adjutánsnak, kardra, ágyúra, tor- 
pedóra, mindenre. De ez kellett nekem. 
iSőt még több is kell. 



119 



A HATTYÚ. 

JÁCINT. Még több is? 

ÁGI. Több. 

JÁCINT. Nézd a komoly ifjú tudóst. 
Alexandrához. Na, kislányom. Idejutot- 
tunk. Most itt állunk. Szemrehányóan. 
Hogy tetszik ez neked? 

Alexandra. Gyere ide. 

JÁCINT odalép hozzá. Nos? 

Alexandra. Ülj le ide. Maga mellé ülteti. 

JÁCINT. Nos? Leül a másik puffra. 

Alexandra hozzásimul, a vállára hajtja 
a fejét. Most kérdezd még egyszer, hogy 
hogy tetszik ez nekem. 

JÁCINT. Hogy tetszik? 

Alexandra a vállára borulva, halkan, 
de elragadtatással. Jácint ... én nekem 
ez . . . nagyon tetszik. 

JÁCINT meglepődött arccal. Tyhü, édes 
lányom ! Itt nagyobb baj van, mint gon- 
doltam. Gyerünk csak egy kicsit közelebb 
egymáshoz. Még közelebb húzódik Alexan- 
drához. 

Alexandra Jácint vállára hajolva. Já- 
cint . . . édes Jácint ... én . . . én . . . 



120 



MÁSODIK FELVONÁS. 



JÁCINT. No, fiam. Mi az? Ki vele. 

Alexandra. Jácint ... az a pohár 
bor ... az nekem is az első pohár borom 
volt az életemben. 

JÁCINT. Ahhoz képest szép nagyot húz- 
tál, fíam. 

Alexandra Ágira néz. Őmiatta, Jácint. 
Hogy ne nevessék ki. 

JÁCINT. Tyhü, micsoda ritkaságokat lá- 
tok én itt ma este. Jó volt legalább ? 

Alexandra. Kábít . . . melegít. Leg- 
jobban szeretnék így meghalni ... de 
előbb a tanár úr bocsásson meg ne- 
kem. 

Ági. Hogy tudjak én önnek megbocsá- 
tani. 

JÁCINT. Csönd ! Nézd csak ! Én bocsátok 
meg helyette kislányom. Alexandra a 
könnyeit törli. Sírd ki magad és ne félj 
semmitől. 

Alexandra. Nem azért sírok, atyám. 

JÁCINT. Hát miért? 

Alexandra. Mert nagyon sajnálom . . . 
ezt a fiatal embert. 



121 



A HATTYÚ. 

Ági. Engem? Nagyon kérem, engem ne 
sajnáljon. 

Jácint szelíden. Megvonom tőled a 
szót, fiam. 

Alexandra. így még nem is sajnáltam 
senkit, pedig a kórházban súlyos betegeket 
ápoltam. 

JÁCINT. Ha rád néz, jobban sajnálod. 

Alexandra Ágira néz. Ha rámnéz, a 
tekintete süti az arcomat, édes Jácint. 
Mint amikor kinyitjuk a kálybaajtót. 

Jácint. Igen, igen. Kályhaajtó. Igen. És? 

Alexandra. Aztán a tekintete .... 
mintha leszaladna a mellembe és ott meg- 
érintené ... a szivemet. Mint mikor úgy 
egy ujjal finoman . . . érintünk a zongorán 
egy billentyűt. 

JÁCINT. Billentyű. Igen. Igen. És? 

Alexandra. Ha beszél . . . mióta meg- 
bántottam ... ha szól hozzám . . . akkor 
úgy tovább búg a lelkiismeretemben a 
hangja . . . mint a harang. És ez fáj. Ügy 
sajnálom ! 

JÁCINT aggódva. Helyben vagyunk már. 



122 



MÁSODIK FELVONÁS. 



lányom. Attól félek, nem sajnálat ez, se 
nem lelkiismeret. 

Alexandra. Hát mi? 

Jácint. Egy kis mellbaj. Tüdőcsúcs. 
Szívcsúcs. .4 melléhez hajol Végy mély 
lélekzetet. Sóhajts. 

Alexandra sóhajt. 

JÁCINT. Most mondd : tanár úr. 

Alexandra Ágira néz. Tanár úr . . . 

JÁCINT; Szívcsúcs. 

Alexandra szomorúan, szemrehányás- 
sal. Tréfálsz velem. Jácint. 

Jácint. Nem én, fiam. Elég komoly a 
dolog, g3^ermekem. Mikor ... izé . . . saj- 
náltad meg olyan nagyon? 

Alexandra. Az előbb. Itt ebben a te- 
remben. Egy pillanat alatt. Ő mondott 
valamit. 

JÁCINT. Mit mondott? 

Alexandra Ágira néz. Ö biztosan em- 
lékszik arra a szóra. 

JÁCINT Ágihoz. Mi volt az, fiam? 

Ági. Tudom atyám, mi volt. Mikor azt 



123 



A HATTYÚ. 

mondtam, hogy én is egy egész világ 
vagyok. 

Alexandra. Nem. 

Ági. Nem ? Akkor még előbb . . . mikor 
a reménytelenség költészetét mondtam. 

Alexandra. Akkor sem. 

Jácint. Hát mikor hatott meg úgy? 

Alexandra Jácinthoz. Mikor azt 
mondta : beretva. Ágira néz. 

JÁCINT. Beretva? Miért mondta, hogy 
beretva ? 

Alexandra. Azt mondta, valamire -. 
éles, mint a beretva. 

JÁCINT. És ez volt az? 

Alexandra. Tudod, én mindig úgy 
hallottam, hogy borotva. Nálunk mindenki 
így mondja a családban. És ö szegény azt 
mondta : beretva, ilyen magas e-vel . . . 
olyan végtelenül kedvesen ... és én egy- 
szerre úgy éreztem, hogy ezt bizonyosan 
önáluk odahaza mondják így ... az 6 
szülei ... és valami olyan otthonos érzé- 
sem támadt . . . mintha én is ott lettem 
volna vele ... az ö falujában . . . ahol úgy 



124 



MÁSODIK FELVONÁS. 



mondják : beretva. Olyan kis gömbölyű 
akácok vannak ott . . . kis alacsony tiszta 
házak ... és láttam az édes anyját ... a 
húgát . . . azok is úgy mondják : beretva ... 
szeretik öt, aggódnak érte. És evvel úgy 
tele lett a lelkem ... és mikor ránéztem, 
forró lett a szemem. 

Kis szünet. 

Jácint. Na öcsém, hát ehhez mit szólsz ? 

Alexandra. Édes Jácint, mondd : te 
hogy szoktad mondani? Borotva? 

JÁCINT. Soha. Beretva az, fiam. 

Alexandra. Drága ! Megöleli. 

JÁCINT. A leány karjai közt Ágihoz. 
Látod fiam? Én tudom, mi kell a nőknek. 

Ági. Szépséges . . . jóságos . . . már rég, 
rég megbocsátottam . . . mindent. 

Alexandra. Most már én nem tudok 
magamnak megbocsátani. Soha többé. 
Felriad. Istenem, mi történt itt velünk? 
Hirtelen. És szegény mama . , . Fel akar 
kelni. 

Jácint. Maradj, lányom. Most nem lesz 



125 



A HATTYÚ. 

jó odamenned. Csillapodjál le, majd aztán 
felmegyünk hozzá, ketten együtt. 

Ági átmegy az asztal mögött. A mama 
nagyon kegyetlen volt. Leül Jácint asztali 
helyére. 

Alexandra. Az is nekem fáj, lássa. 
Minden nekem fáj. És mégis most olyan 
jó itt. Olyan édes nekem, hogy itt vagy. 
Megöleli Jácintot. Olyan vagy, mint a 
méz. És milyen bátor vagy. Hogy lehet 
az, hogy te igy meg tudod érteni az 
embert ? 

JÁCINT. Én most furcsán vagyok vele- 
tek, angyalom. Szigorúnak kell lennem és 
leszek is. Mikor a lovacskák megbokro- 
sodtak, a te mamád szépen kiugrott a 
kocsiból. És most nekem kell megfognom 
a gyeplöt. Igen komolyan. Ezt el kell in- 
tézni gyermekeim. Ebből . . . kérlek szé- 
pen . . . soha nem lehet semmi. Ezt remé- 
lem, ti is tudjátok. Úgy-e? Nna. Annál 
mindaketten okosabbak vagytok. Úgy-e. 
És most . . . szigorúan meg foglak róni, 
lányom. Nagyon sajnálom. És téged is 



126 



MÁSODIK FELVONÁS. 



öam. Ágihoz. Amit te ma itt tettél, az . . . 
ejnye, ne búsulj úgy neki, fiam, mert akkor 
én nem tudok erélyes lenni. Nézd csak. 
Újra kezdi. Amit te ma itt tettél, az, kér- 
lek szépen . . . más hangon . . . kérlek szé- 
pen, ne hallgass ilyen okosan, ez engem 
zavar. Tulajdonképpen te is, meg ö is . . . 
Alexandrához ... te meg ne nézz rám 
olyan boldogan, semmi okod nincs rá. 
Mégis csak hallatlan ! Egy-két lépést jár. 
Hallatlan, hogy terrorizálják az embert. 
Nézd csak. Megáll. Pattogva. Itt ülnek, 
néznek, hallgatnak, az ember nem jut 
szóhoz. Ágihoz, újra nekikezdve. Amit te 
i ma itt tettél, az tulajdonképpen, kérlek 

I szépen . . . elfordul a tekintetétől, mérge- 

j 

j sen ... az tulajdonképpen . . . kérlek szé- 
pen ... az tulajdonképpen nagyon érthető. 
Nna. Most megmondtam. Alexandrához, 
dühösen. Mért nézel rám olyan kedvesen? 
Alexandra. Te nézel kedvesen énrám, 
Jácint. 

Jácint mérgesen. Az éppen a baj. Igenis, 
az éppen a baj, hogy én rád nézek és rátok 



127 



A HATTYÚ. 

nézek és ahogy így rátok nézek . . . hát 
rátok nézek. Hallatlan ! Igenis, rátok né- 
zek ... és nagyon sajnálom ... de ti . . . 
ti kedves szép gyerekek . . . fiatalok vagy- 
tok, tiszták, szomorúak, romlatlanok . . . 
hát . . . igenis, én nem születtem bírónak. 
Próbálom, de hiába próbálom. Nem tudok 
én ítélni. Mert ... itt ültök . . . ebben a 
szűz órában . . . amikor a férfi bátor és 
csacsi ... és a lány ártatlan és csacsi . . . 
és . . . öreg fejemnek megadatott látni egy 
ilyen tiszta pillanatot. Két ilyen szivecs- 
két. Két jó kis embert, így nekikeseredve. 
Ilyen zavarban. Ilyen boldogan. Soha 
többé nem lesztek ilyen boldogok. Már 
nem is vagytok talán. Ügy röpül ez. Mire 
megérezzük, már nincs is itt. Es aztán a 
valóság ... ami majd reggel rátok vir- 
rad . . . ami majd szétválaszt benneteket, 
az helyes lesz, de egy kicsit szomorú lesz, 
édes gyermekeim. Volt ez már ilyenfor- 
mán az életben egyszer, valamikor régen, 
amikor még én is frakkban, meg unifor- 
misban jártam. Nagyon régen. Ezt csak 



128 



MÁSODIK FELVONÁS. 



azért mondom kislán3'^om, mert . . . azt 
kérdezted : hogy lehet az, hogy én ezt 
értem. Hát csak úgy, hogy . . . hát vissza- 
emlékszik az ember . . . pedig nem kéne . . . 
tudod. Viszont a lényeg az, hogy okosabb- 
nak kell lenni ... és talán most hagjí^juk 
is abba ezt az egészet. A pohara után nyúl. 
i Halkan. Isten éltessen benneteket. Fel- 
\ etneli a poharát és egy kis kortyot iszik. 
I Leül oda, ahol a vacsoránál Ági ült. 

j Szünet. Alexandra és Ági mozdulatlanul 
■ nézik. 

i JÁCINT. Mért hallgatsz, kislányom. 

Alexandra. Valami énekel bennem, 

Jácint. 

í JÁCINT. Nem az, amit az igazgatónő 

i születésnapjára tanultatok. 

I Alexandra. Nem, Jácint. Annál sokkal 

édesebb és szomorúbb. 
i 

Caesar halkan jön. 

JÁCINT, Mi az, fiam? 
Caesar. A fenséges asszony kéreti atyá- 
mat, hogy kegyeskedjék felfáradni hozzá. 



A hattyú. 129 



A HATTYÚ. 

JÁciiTT. Most rögtön? 

Caesar. Őfensége úgy fejezte ki magát, 
hogy : azonnal. 

JÁCINT felkel. Épp most, amikor Ízleni 
kezdett a vacsora ? 

Caesar ijedten. Atyám nem volt meg- 
elégedve a levessel? 

JÁCINT. Levessel? Keserű forró teát ad- 
tatok nekem, csak nem szóltíim. 

Caesar. Szent Isten. Tévedés volt. Ön- 
gyilkos leszek, atyám. 

Jácint. Azt megtiltom, fiam, hogy 
könnyebb legyen lemondanod róla. De t« 
nem is leszel öngyilkos, hanem ha jól 
látom, inzultálni fogsz valakit. Ez se szép, 
de ezt hiába tiltanám meg. Rögtön jövök 
vissza, gyerekek. 

Alexandra feláll. De Jácint . . . hogy 
maradhatunk itt? És a mama ! Nekem 
mégis ott kéne lennem. 

Caesar. Symphorosa fenség megkér- 
dezte, hogy a fenséges asszony kívánja-e 
látni Fenségedet. 

Alexandra. És? 



130 



MÁSODIK FELVONÁS. 



Caesar. Őfensége, hogy úgy mondjam, 
kifejezte magát. 

Alexandra. Hogy? 

Caesar. Azt mondta : a szemem elé ne 
kerüljön. 
Szünet. Caesar hátralép és Alfréddal sugdos. 

JÁCINT. Na, látod édes lányom. Ülj csak 
le szépen. Most előbb nekem kell anyáddal 
beszélnem. Ne irigyelj. Ti pedig azalatt . . . 
szép csöndesen ... és okosan búcsúzzatok 
el egymástól és bocsássatok meg egymás- 
nak. Aztán visszajövök érted, kislányom. 
Hát csak . . . okosan. Elmegy halra.. 
Szünet. Alfréd kimegy. 

Alexandra szünet után, mialatt többször 
Ágira nézett. Kérem ... a keresztnevét 
nem is tudom. Hogy hívják? 

Ági. Miklós. 

Alexandra. Hány éves? 

Ági. Huszonhat. 

Alexandra. Hol született? 

Ági. Cegléden. 

Alexandra, Milyen megye? 

Ágl Fenség ... mi itt végre ... ma- 

131 9* 



A HATTYÚ. 

gunkra maradtunk ... és ön a nacionálé- 
mat veszi fel? 

Alexandra ügyetlenül, zavarban. Nem 
tudom, hogy szokták. Én ismerni akarom. 
Most hamar mindent tudni akarok magá- 
ról. Majdnem sir. Nem tudom, hogy szok- 
ták ezt elkezdeni. 

Ági. És holnap reggel? 

Alexandra. Arra most nem akarok 
gondolni. Csak most, ez a pár pere le- 
gyen szép és gj'^önyörü. Magának is, ne- 
kem is. Kérem . . . szíveskedjék . . . ked- 
ves lenni. 

Ági. Holnap kisöpörnek innen, mint a 
szemetet. 

Alexandra. És ha én nem engedem, 
Miklós? 

Ági. Akkor is megyek, megyek ! 

Alexandra észreveszi Caesart. Mire vár ? 

Caesar. Parancsra, Fenség. 

Alexandra feléje megy. Parancsolom a 
zenének, hogy húzzanak valami olyat, 
amit nem szabad. 

Caesar. Bocsásson meg, Fenség, de 



132 



MÁSODIK FELVONÁS. 



nincs jogom beleszólni a zenekar művészi 
irányításába. 

Alexandra. Megbocsátok. Annak a 
szegény embernek is, aki tévedett a forró 
teával. 

Caesar. Fenség, kiderült, hogy a leves 
helyett a forró teát én adtam Jácint 
atyának. Nem csoda ebben a zavarban 
ma este. 

Alexandra. Köszönöm. Elmehet. 

Caesar. Igen. Nem mozdul. 

Alexandra. Elmehet. 

Caesar. Innen? 

Alexandra. Persze, hogy innen. 

Caesar. Innen . . . menjek ki? 

Alexandra. Ügy gondolom, azt mond- 
tam, 

Caesar. Fenség. . . szabad szólanom? 

Alexandra. Nos? 

Caesar. Vége van a világnak, Fenség ! 
Felzokog és sírva megy ki. 
Agi az ajtóig megy, amelyen át Caesar 
távozott. Megáll, Alexandrára néz. 
Szünet. 



133 



A HATTYÚ. 

Ági miután kinézett. Nincs itt senki. 
A vendégek most mennek. Érzékien, halkan 
beszél. Most végre ketten vagyunk szép 
királylány. Talán még csak egy pár 
perc ... és aztán, ami szép az én életem- 
ben volt, vége. 

Alexandra remegve. Istenem . . . így . . . 
egyedül lenni egy férfivel . . . 

Ági indul feléje. Fél tőlem? 

Alexaíídra. Xem tudom. Ha ez féle- 
lem, akkor . . . mindig szeretnék félni. 

Ági. Az utolsó óra . . . Talán az utolsó 
perc, hogy láthatom. Szeret? 

Alexandra szinte dadogva, mint egy 
kis gyerek. Ha ez a szerelem, akkor . . . 
úgy vagyok vele most . . . mint egyszer... 
kiskoromban ... az orosz cárral . . . 

Ági csudálkozva hámul rá. 

Alexandra. Igen. Sok képét láttam a 
cárnak . . . aranj^koronával a fején . . . 
dicsőségben ... és aztán, mikor egyszer 
civilben belépett hozzánk . . . nem is- 
mertem meg. 



134 



MÁSODIK FELVONÁS. 



Ági. Szép, okos királylány . . . Még kö- 
zelebb niegy hozzá. 

Alexandra remegve. Ne jöjjön olyan 
közel, Miklós. Először látok szerelmes em- 
bert ... és az is épp én belém szerelmes. 

Ágl Nagyon fél tőlem? Megfogja a 
kezét. 

Alexandra húzódozva. Irtózatosan. 
Arra a gondolatra, hogy . . . hozzám 
nyul . , . Milyen hideg a keze. 

Ági. Nem. A magáé forró. Mit érez, 
hogy így reszket a keze a kezemben? 

Alexandra. Valami forróságot és . . . 

Ágl És? 

Alexandra. És a rangomat, Miklós. 
Folyton a rangomat érzem. Milyen furcsa, 
hogy ezt kimondom. Miklós . . . Most . . . 
most . . . enni szeretnék adni magának. 
Kedves szeretnék lenni magához. Tudja, 
hogy én is imádom Napóleont. 

Ági. Imádni, az sok. 

Alexandra. Hát mit kell vele csinálni? 
Mondja meg. Én azt fogom tenni, amíg 
élek. Most kinevet ezért. 



135 



A HATTYÚ. 

Ági. Nagyon szomorúan nevetek. Fen- 
ség. 

Alexandra. Nem tudom, most bizo- 
nyos, hogy rosszat kell . . . valami til- 
tottat . . . Például . . . mindenkit el- 
árulok magának. Tudja, hogy nekünk egy 
színésznő is van a családunkban? Nem 
elég neki ! Még rosszabbnak kell lennem. 
Tudja, hogy én . . . mért nem szeretem a 
trónörököst ? 

Ági. Mert a felesége akar lenni, 

Alexa>'dra. Nem. Hanem egyszer 
Münchenben a régensnél . . . élőképeket 
játsztunk és ö női szerepet adott. Azóta 
az én szememben . . . 

Ági. íklindjárt virrad, Fenség. Az idő 
múlik. 

Alexandra egyre idegesebben. Most 
sürget. Mit kíván tőlem? Édes jó Istenem, 
add, hogy kedves tudjak hozzá lenni. 
Mondja, akar engem tegezni? 

Ágl Fenség . . . 

Alexandra. Ezt visszautasítja? Tudja, 
hogy bennem Bourbon-vér is van? 



MÁSODIK FELVONÁS. 



Ági. Tudom, Fenség. 

Alexandra. És mégis? Az asztalra néz. 
Egyél te valamit. 

Ági. Nem. 

Alexandra. Mért nem akarsz te enni? 

Ágl Mert nem vagyok én éhes. Szerel- 
mesen mozdul feléje. Szomjas vagyok. 

Alexandra remegve. Te . . . inni akarsz? 

Ágl Nem. Rád vagyok szomjas . . . 
a te szádra, a szemedre ... a te sikoltá- 
sodra . . . 

Alexandra rémülten. Hogy néz rám? 
Mikor én az egész lelkemmel ... az 
anyja szeretnék lenni ! 

Ági hévvel. Nem. Együtt elégni, meg- 
semmisülni, együtt ... és a nagy tűzben 
folyton a szemedbe nézni . . . mélyen a 
szemedbe ... és aztán látni, ahogy a 
szemed lecsukódik . . . 

Alexandra. Mire gondol? 

Ágl Nem megállni az úton. Menni 
tovább, tovább . . . 

Alexandra nagy rémülettel. Hova ké- 
rem? 



137 



A HATTYÚ. 

Ági egyre hevesebben. Amerre indított, 
Fenség. Én az én gyáva szerénységemben 
ma est€ , . . alig mertem érezni, hogy egy 
király riválisa vagyok. De most tudora. 
És azt is tudom, Fenség, hogy győztem. 
Az előbb dadogtam, de most énekeim sze- 
retnék, mert fiatal vagyok, Fenség, férfi 
vagyok és győztem, programra ellenére 
győztem, Fenség ! Most pedig . . . 

Alexandra rémülten. Mi lesz most 
pedig? 

Ági. Holnap vége mindennek . . . Hát 
hadd lássuk Fenség, ki ma itt a király : 
ő-e vagy én ! Szorosan melléje lép, megjogja 
a kezét. 

Alexandra. Meghalok ebbe . . . kegyel- 
mezzen . . . 

Ágl Akkor kellett volna megijedni, mi- 
kor hallgattam. 

Alexandra nagy félelemben. Most . . . 
bosszút akar állni rajtam . . . 

Ágl Szerelmes vagyok ! És egy életem 
van ! 



138 



MÁSODIK FELVONÁS. 



Alexaudra rémühttel néz a szemébe. 
Hogy gyűlöl . . . most . . . 

ÁGI. Nem bírom ki, hogy sajnál! 
Mindjárt jönnek. Egy perc még és én egy 
kilökött cseléd vagyok. És most ez így 
végződjék? Ne tudjam elérni, hogy megint 
gőgös legyen és sértsen meg, hogy bennem 
felforrjon a lázadó parasztvér . . . hogy 
haragomban derékon kapjam ... és el- 
vigyem ... ki a rózsái közé ... a nyári 
éjszakába ... azt a dacos száját szere- 
lembe fullasztani . . . Meg akarja ölelni. 
Alexandra rémülien, szerelmesen véde- 
kezik. Miklós . . . Miklós . . . 

Zajt hallanak balról, szétválnak. 
Kis szünet. 
Caesar belép balról, mögötte az ajtó mindkét 
szárnya nyitva marad. 
Alexandra. Mi az? 
Caesar. A trónörökös őfensége aludni 
megy. Táviratot kapott. Holnap reggel 
érkezik az édesanyja, Mária Dominika 
hercegnő Őfensége. 

Alexandra. Az anyja? Ide mihozzánk? 



139 



A HATTYÚ. 

Caesar. Igen, Fenség. 

Nagy szünet. 

Caesar. Bátorkodom jelezni, hogy a 
trónörökös őfensége ezen a termen fog 
most keresztül haladni. 

Alexandra idegesen. Es Jácint . . . 
még mindig nem jött vissza ... és most 
itt vagyunk . . . így . . . ketten . . . 

Caesar. Ha méltóztatik . . . átkerülni 
erre, a sárga szobánr keresztül, még éppen 
van annyi idő. 

Alexandra gőgösen. Micsoda ajánlat 
ez ? Ön talán ivott a maradék borokból. 

Caesar. Nem, Fenség. Csak elvesz- 
tettem a lelki egyensúlyomat. 

Alexandra dacos gőggel. Nem szököm 
senki elől. 

Caesar meghajol és visszamegy halra. Szünet. 
A haloldali ajtón belép két lakáj kande- 
láberekkel, égő gyertyákkal. Mögöttük jön 
Albert az ezredessel és Lützen gróffal. Ezek 
mögött Caesar és két má»ik lakáj gyertyák 
nélkül. Lassan megy át a menet a színen. 
Mikor az asztal közelébe érnek, Albert ma- 



im 



MÁSODIK FELVONÁS. 



.solyogca megáll. A két gyertyavivő lakáj a 
jobboldali ajtóhoz lép, kinyitja és niegáll 
jobbról balról az ojtófélfa mellett. A két 
másik lakáj elmegy jobbra. Az ezredes és 
Lützen a küszöböli áll. 

Albert közvetleniií, kedves halk hangon. 
Kedves Xaxa, milyen szerencsés véletlen, 
hogy még itt talállak és jó éjszakát mond- 
hatok neked. Kezet nyújt. Úgy volt, hogy 
holnap el kell utaznom. De boldogan je- 
lentem neked, hogy reggel megérkezik 
ide az én drága édesanyám. Vagy már 
tudod? 

Alexandra. Tudom, Albert és boldog 
vagyok. 

Albert. Ö nagyon-nagyon szeret téged. 

Alexandra. Én is őt, Albert. Nagyon. 

Albert. A mamád lefeküdt. De sokkal 
jobban van. Kicsit sokat járt ma. Mond- 
tam, hogy nem szabad neki. De ö olyan 
aranyos háziasszony, nem hallgatott rám. 
Jácint belép balról. Később utána Sympho- 
rosa. Jácint lassan beljebb jön, Symphorosa 
a balajtó küszöbén marad. 



141 



A HATTYÚ. 

Alexandra. A mamának legnagyobb 
öröme, ha kedves lehet a vendégeihez. 

Albebt. De nem kell ezt túlságba vinni. 
Én igazán szemrehányásokat tettem ma- 
gamnak. Ki is fogok kapni a mamámtól. 
De szerencsére nincs komolyabb baj. 
Jó éjszakát Xaxa. Kezet nyújt. 

Alexandra mélyen meghajol. 

Ági meghajol, 

Albert tnintha csak most venné észre. 
Ah a tanár úr ! Jó éjszakát tanár úr. Na- 
gyon érdekes volt, amit mondott. És főleg 
a modor volt nagyon eredeti. Kicsit rebel- 
lis, de eredeti. Mikor őfensége rosszul lett, 
nem volt módomban megtenni igen sze- 
rény kritikai megjegyzéseimet. Csak most 
tudtam meg, hogy maga egy kis rebellis. 

Alexandra idegesen, erőltetett mosollyal. 
Albert, te tévedésben vagy . . . 

Albert. Nem, nem. Ez nagyon érdekes 
volt, ez a csillagászati gorombáskodás. 
Valami új. És általában az egész. Ezt ne- 
vezem temperamentumnak. Jácint felé. 
Egészen szerényen ült oda és aztán egy 



142 



MÁSODIK FELVONÁS. 



crescendóval . . . felvitt minket az égbe . . . 
aztán ő ott maradt ... és engem le- 
pottyantott. Ági felé. De lendülettel be- 
szélt . . . Egyre feljebb, feljebb . . . 

Alexandra izgatottan. Bocsáss meg, 
de igaztalan ez a gúnyos kritikád, Albert. 
Ö nem olyan ember, mint mi. 

Albert. Azt vettem észre. 

Alexandra egyre izgatoitabban. Ő tudós, 
ő szabad szellem . . . neki joga van sza- 
badabb modorban beszélni, mint nekünk... 

Albert. Te oly nobel vagy most is, 
mikor véded, mint voltál, mikor tűr- 
ted. Te egy derék, okos lány vagy, egy 
kis mártir. Én csak most tudtam meg a 
mamádtól, hogy te . . . izé . . . gúnyosan- 
bizonyos érzelmek ártatlan céltáblája 
voltál ... és ezt ilyen türelemmel, ilyen 
jósággal viselted. 

Alexandra nagyon izgatott, a szeme 
Albert és Ági között jár. Fél, hogy össze- 
tűzés lesz ebből. A mama téved, Albert. 
És te is rosszul ítéled meg őt. Te ót nem 
érted. 



143 



A HATTYÚ. 

Albert. Olyan könnyű öt érteni. 

Alexandra. De te most nem értheted, 
Albert gúnyosan nevet. Ne nevesd ki, 
AJ bért. tudós és költő . . . ö csillagász ! 

Albert. Egy kis neveletlen csillagász. 

Ági megmozdul. Fenség ! 

Alexandra remegve az izgalomtól, hévvel. 
Albert, te túlzásba mégy ! Ilyet nem mond- 
hatsz neki. 

Albert erősen. Dehogy nem. 

Alexandra. Nem bírom, hogy én mi- 
attam . . . itt most . . . 

Ági Alberthez. Fenség, én . . . 

Albert. Ön egy kis tolakodó. 

Alexandra halkan felsikolt. Ági elé áll, 
az izgalom tetőpontján van. Egy szót se 
feleljen, Miklós. Ránéz. Megtiltom ! El- 
halőan. Istenem . . . Miklós . . . Pilla- 
natnyi habozás után előbb ránéz Albertre, 
aztán ráborul Ágira, forrón megöleli, meg- 
csókolja, kissé a keblén marad. 
A né^y ajtó küszöbén : bálról állt Sympho- 
rosa, jobbról a két gyertyavivö és Lützen. Bal 
hátul Caesar és mögötte Alfréd inas. Jobb 



144 



MÁSODIK FELVONÁS. 



hátul Wunderlich. A csók pillanatában 
mindezek egyszerre, halkan kisuhannak. 
Jácint bennmarad és a tarkóját vakarja. 
Alexandra elbocsátotta Ágit. Mereven 
áll, szinte félájultan dől az asztalhoz. 

Szünet. 

Albert finoman, gúnyosan, halkan. 
Pardon. Az más. Az egészen más. Akkor... 
bocsánatot kérek, tanár úr. Katonásan 
hajol meg, Alexandra és Ági felé. Jójcakát. 
Elmegy jobbra. 

Szünet. 

Symphorosa balról bejön és gyöngéden ki- 
vezeti balra a félájult Alexandrát. Mikor 
ezek kimentek. Jácint komolyan, sőt fenye- 
gető tekintettel indul Ági felé, szigorúan meg- 
áll előtte, aztán hirtelen megcsókolja és el- 
siet bálra Alexandra után, kedves mosollyal. 
Ági utána bámul. 

FÜGGÖNY. 



A hattyú. 145 10 



A HATTYÚ. 



HARMADIK FELVONÁS. 

Másnap korán reggel. Nappali szoba, a 
Mária Dominika részére fenntartott ven- 
déglakosztályban. Jobbról és balról ajtó. 

A háttérfal baloldalán bejárat-ajtó. 
Mikor a függöny felgördül, Sympliorosa be- 
szédet a komornával. 

Symphoeosa. Nem tudhatjuk, hogy 
Mária Dominika őfensége mikor ér ide. 
A sürgönyben csak annyi volt, hogy ma 
reggel. Vonat pedig reggel nem jön, tehát 
bizonyára automobilon érkezik. Szóval úgy 
kell készülnünk, hogy bármely pillanatban 
jöhet. 

KoMORNA. Igenis, Fenség. 

Beatrix belép balról. 

Symphoeosa hozzá siet, megöleli. Éde- 
sem . . . Drágám. Miért keltél fel ilyen 
korán? Még hét óra sincs. Elintéztünk 



146 



HARMADIK FELVONÁS. 



volna mindent nélküled is. Ejnye, ejnye. 
Jobban vagy valamivel? 

Beatrix. Nem tudtam aludni. Be se 
hunytam a szememet. Nyugtalan vagyok. 
Rendben van a vendég lakása? 

KoMORNA. Minden a legnagyobb rend- 
ben. Fenség. 

Beatrix. A fürdő? 

KoMORNA. Most fűtöttünk be. Félóra 
múlva meleg lesz. Beatrix hólintására 
jobbra elmegy. 

Beatrix. Ezt a három szobát kapja? 

Symphorosa. Igen. Ezt a nappalit, 
jobbra mutat azt a szalont, a hálószobát 
és a toalett-szobát, fürdőt. 

Beatrix a könnyeit törli. 

Symphorosa. Ne sírj édesem. A jó Isten 
meg fog segíteni bennünket. 

Beatrix. Itt igazán már csak ő tud se- 
gíteni. Mikor érkezik Dominika? 

Symphorosa. Nem lehet kiszámítani. 
Autón jön. 

Beatrix. Ha tegnap jött volna ! Még 
tegnap este . . . 

147 10* 



A HATTYÚ. 

Symphoeosa sóhajtva. Hja ja ! 

Beatrix. Ez a szép nyári nap ... ez 
az életem legnehezebb napja. Talán a leg- 
szerencsétlenebb is. Gondoltam volna 
valaha . . . hogy Mária Dominika ide jön 
a fia számára megkérni a lányom kezét . . . 
és én sírva fogom várni . . . Sír. 

Symphoeosa. Édesem. Megöleli. 

Beatrix. Albert mit csinál? 

Symphorosa. Alszik. 

Beatrix. Boldog ember ! És Alexandra ? 

Symphorosa. Már hat órakor kilova- 
golt. Egyedül. Úgy tudom, hajnalban 
fent volt nálad. 

Beatrix. Igen. Három óra volt. Bár 
sose értem volna meg azt a tíz percet, 
amit ott töltött az ágyam mellett. 

Symphorosa. Tiszteletlen volt? 

Beatrix. Nem. Sápadt volt. Mindent 
elmondott. Mindent ami történt. 

Symphorosa. A legvégét is? 

Beatrix. Bár ne mondta volna. 

Symphorosa. És te? 

Beatrix. Meghaltam. 



148 



HARMADIK FELVONÁS. 



Symphobosa. Csak nem? 

Beatrix. Kihűltem. Az egész testem 
hideg lett, mint a jég. Egy szót se szóltam 
neki. Rá se néztem. Képtelen voltam. 

Symphorosa. És ő? 

Beatrix. Kezet csókolt és kiment. 
Azóta nem láttam. Kis szünet. Az az em- 
ber ... az még itt van ? 

Symphorosa. Itt van. de . . . 

Beatrix idegesen. Itt van? 

Symphorosa. Igen, de . . . 

Beatrix. Mi az a <(de», ami mentheti 
azt, hogy még itt van? 

Symphorosa. Az, hogy már csomagol. 
Komorna jobbról belép. 

KoMORNA. Fenség, egy autó jön. Látni 
az ablakból. Most futott be a parkba. Két 
hölgy ül benne. 

Beatrix izgatottá lesz. Most kezdődik 
az én kálváriám. Symphorosa . . . légy 
velem. Jácint hol van? 

Symphorosa. Sétálni ment. 

Beatrix. Nem akarom látni. Az éjjel 
felhivattam, hogy megmossam a fejét. 



140 



A HATTYÚ. 

Symphorosa. És? 

Beatrix. Ö mosta meg az én fejemet. 
A szemem elé ne kerüljön. 

Symphoeosa. De mért haragszol úgy rá ? 

Beatrix. Mert igaza volt. 

Caesar belép balhátul. 

Caesar. Fenség, az autó megjött. 

Beatrix. Megyünk, megyünk ! Kisiet 
hátul Symphorosával. 

Caesar utánuk el hátul. 
Az ajtó nyitva marad. Künn üdvözlő hangok. 
Dominika belép Beatrix-szel és Symphoro- 
sával. Autóköpönyeg van rajta. Mögötte jón 
a grófné, aki lesegíti a ruháit, fátyolát, ka- 
lapját stb. és átadja a komor nának. Ka- 
morna jobbra elvisz mindent. 

Dominika élénken folytatva a künn meg- 
kezdett beszélgetést. . . . Hát csak úgy éde- 
sem, hogy már hajnalban négy órakor 
elindultam. Xem szeretek nyáron nappal 
utazni. Xem bírom a nagy meleget. A kocsi 
nagyszerűen jött. Nem egészen három 
órát. Pedig ez több, mint kétszáz kilo- 
méter. 



150 



-L 



HARMADIK FELVOKAS. 



Beatrix. Hát akkor mikor keltél fel? 

Dominika. Félháromkor. Ti még itt 
akkor a legjobban mulattatok. 

Beatrix sóhajt. 

Symphorosa. Micsoda íens asszony 
vagy te Dominika ! Micsoda fiatalság ! 

Dominika lelkesen. A fiamért mindent ! 

Beatrix sóhajt 

Dominika. Te már másodszor sóhaj- 
tasz. 

Beatrix. Szegény jó uram, Henrik jut 
eszembe. Hogy szeretett téged. 

Dominika. Én is Henriket, nagyon. 

Beatrix. Symphorosa, menjetek meg- 
nézni, mi van az előkészületekkel. Nem 
hittük, hogy ilyen kc»rán érkezel. 

Domonika. Nem telegrafáltam érkezési 
időt, mert autón sose tudhatja az ember. 
De szívesen várok. Leül. Szinte jól esik 
egy kicsit ülni így, hogy nem szalad az 
emberrel a fotel . . . milyen megnyugtató. 

Symphorosa. Utána nézek édesem, hogy 
minden kényelmed meglegyen. Jobbra el. 

Beatrix. Akarsz most reggelizni? 



151 



A HATTYÚ. 

Dominika. Köszönöm, majd aztán. 
Indulás előtt teáztam. Grófné, kérem . . . 
szóljon Lützennek, hogy a fiamat valahogy 
fel ne költsék miattam. Nehogy felkö- 
högje idő előtt. 

Grófné jobbra el. 

Dominika Hallom, későn feküdtetek 
le. Lumpoltatok Alberttel. Ezt ő szereti. 
Képzelem, milyen jól érezte magát. 

Beatrix, óh . . . ő olyan igénytelen . . . 

DoMiííiKA. Csak ne szerénykedjél. 
Képzelem, mi mindent találtatok ki, csak- 
hogy szórakoztassátok. Milyen meglepeté- 
seket ! 

Beatrix keservesen. Hát Istenem . . . 
ami éppen tellett tőlünk. 

Dominika. Most pedig, édes angyalom, 
térjünk rögtön a tárgyra. Te tudod, hogy 
én egyszerű praktikus asszony vagyok, 
nem hiába hívnak Bécsben szakácsnénak. 

Beatrix, óh ! 

Dominika. Hagyd csak, én tudom, hogy 
így hívnak és büszke vagyok rá. Minde- 
nekelőtt adj egy külön puszit. Összeeső- 



152 



HARMADIK FELVONÁS. 



kolódznak. így. És mosta tárgyra. Remélem 
sejted, mért vagyok itt. 

Beatrix, óh Dominika ! . . . 

Dominika. Olyan boldogan repültem 
ide, mint egy szerelmes. A magam eljegy- 
zésére nem mentem ilj'^en boldogan. Szer 
gény uram, Viktor. Mindegy na. Szóval a 
tárgyra. A fiam feleségül akarja venni a lá- 
nyodat. 

Összecsókolódznak, Beatrix sír. 

Dominika. Ne sírj, Beatrix, ez nem 
szomorú. 

Beatrix. Nem is . . . de oly izgatott 
vagyok. 

Dominika. Csillapodjál, édesem. Ezen 
át kell esned egyszer. Őfelsége boldogan 
egyezik bele ebbe a házasságba. A fiamtól 
pedig hosszú táviratot kaptam tegnap. 
Azt Írja, hogy nélkülem nem meri még 
csak jelét sem adni annak, mennyire tet- 
szik neki Alexandra. Tudod, nélkülem egy 
lépést se tesz. 

Beatrix. Drága jó fiú. 

Dominika. Bizony az. Boldog lehet az 



163 



A HATTYÚ. 

a nép, amelyiknek ilyen királya lesz. 
Cfiupa szív. 

Beateix. Csupa jóság, szeretet, meg- 
bocsátás. 

DoMiiíiKA. Ez az egy baja van, ez az 
egy, amit nem szeretek nála. Könnyen 
bocsát meg. Mindenkinek rögtön meg- 
bocsát. Ez borzasztó. 

Beatrix. Sokszor keli ez az életben. 

Dominika. Az életet igazgatni kell, 
édesem. A könnyű megbocsátás korrum- 
pálja az ember környezetét. Dehát ... ne 
térjünk el. Azt írja . . . milyen kedves ! . . . 
hogy már kellemetlen kezd neki lenni ez a 
tartózkodó magatartás, fél, hogy Ale- 
xandrát elidegeníti magától, jöjjek azon- 
nal, hogy meg vallhassa neki, mennyire el 
van ragadtatva tőle és milj^en boldog 
tudna vele lenni. 

Beateix. Óh Dominikám ! . . . 

Összecsókolódznak. 

Dominika. Nem csuda. A lányod töké- 
letes teremtés. Szép, jó, okos és rezervált. 



154 



HARMADIK FELVONÁS. 



Nekem ez tetszik benne legjobban, ez a 
tartózkodó modora. 

Beatrix. Milyen kedves vagy. 

Dominika. Igaz is. Ez a szabad hang, 
amit az utóbbi tíz évben külföldről im- 
portáltak, már a mi lányainkat is ki- 
kezdte. De ö komoly és szűzies, talán 
kissé túlságosan is rezervált ... az alan- 
tasokhoz talán túl hideg is kissé . . . 

Beatrix. Óh . . . hideg ? Azt éppen 
nem lehet mondani. 

Dominika. Hagyd, én éppen ezt szere- 
tem benne. 

Beatrix. Az utóbbi időben megválto- 
zott . . . Most meleg az alkalmazot- 
takhoz. 

Dominika. Boldogult uram vágya is 
teljesül. Tudod, hogy ez a házasság . . . 

Beatrix. Kedvenc gondolata volt. 
Sóhajt. 

Dominika részvéttel. Ez benned is szo- 
morú emlékeket ébreszt . . . 

Beatrix. Szegény uram. Ha ö ezt meg- 
érhette volna. 



155 



A HATTYÚ. 

DoMiíTiKA. Szegény urad, Henrik. És 
szegény uram, Viktor. Dehát ... a jó 
Isten így akarta. Én nagyon örülök, 
Beatrix. Ami akadálya ennek a házas- 
ságnak eddig volt, az eltűnt. Mostan nő- 
sülhet a szíve szerint. Nagyot sóhajt. 

Beatrix. Most meg te sóhajtassz. 

Dominika. IVIit tagadjam, Beatrix, nem 
nagy dicsőség a mi diplomatáinkra, hogy 
a fiam szerelemből nősül. Bánt, hogy a 
diplomatáink olyan tehetségtelenek, hogy 
a fiam kénytelen a szíve szerint nő- 
sülni. 

Beatrix. Neki talán így jobb. 

Dominika. Ha egy Metternichünk volna, 
Albert sírna a fájdalomtól, de az aztán 
házasság volna ! Xe haragudj, hogy őszinte 
vagyok. Dehát ... a család ! Mi nem azért 
vagyunk itt, hogy a magunk boldogságát 
keressük. 

Beatrix. Bizony, bizony. 

Dominika. Ha tudnád, Albert mi min- 
denen ment keresztül. Először az orosz nő, 
Olga Konstantinovna. 



156 



HARMADIK FELVONÁS. 



Beatrix, óh, tudom én jól. És az angol 
nö, Patrícia ! 

Dominika. Ezt is tudod? 

Beatrix. Mindig figyelemmel kísértem 
öt. Aztán Drezdában, Leopoldina Sarolta, 
a kövér nö. 

Dominika. Nagyszerű, milyen jól tudod. 
Onnan Lisszabonba ment. 

Beatrix. Július közepén. Gonzaga 
Silvina. A csúnya infánsnő. 

Dominika. Csúnya? Ez nem elég. 
Talán portugálul van erre szó. Mert 
csúnya, az erre nem szó. Es aztán az 
a meglepetés Mária Herminával Brüsz- 
szelben. 

Beatrix. Két fejjel volt nagyobb, 
mint ő. 

Dominika. Igen. De ezt eleinte nem 
tudtuk róla. 

Beatrix. Tudom. Mert mindig mell- 
képeket küldtek. 

Dominika. Elragadó, hogy mindent 
tudsz. 

Beatrix, óh, én Albertet már gye- 



157 



A HATTYÚ. 

rekkora óta a magunkénak tekintet- 
tem. 

Jácint belép balról. 

JÁCINT. Óh, csókolom a kezedet. Megöleli 
Dominikát. 

Dominika. Károly ! 

JÁCINT Beatrixhoz megy, homlokon csó- 
kolja. Jó reggelt, Beatrix. Nagyszerű szín- 
ben vagj'^ Dominika. 

Dominika. Hát még te ! Itt nyaralsz? 

JÁCINT. Pár napra jöttem. De folytas- 
sátok édesem ... ha nem zavarlak . . . 

Dominika. Sőt ellenkezőleg. Remélem 
neked nem kell mondanom semmit. Itt 
látsz . . . tudsz mindent. 

JÁCINT. És boldog vagyok. Megfogja 
a kezét. 

Dominika. Épp mondom, mielőtt ebbe 
a boldog révbe, a ti családotokba ért 
volna az én drága fiam, mi mindenen 
hajszolta keresztül a politika. Olga Kon- 
stantinovna . . . 

JÁCINT. A kékszemű. Gyönyörű lány. 

Dominika. Ismered? 



158 



HARMADIK FELVONÁS. 



JÁCINT. Táncoltam a mamájával Mün- 
chenben. 

Dominika. Furcsa ezt tőled hallani. 

JÁCINT. Óh, még akkor ! 

Dominika. Igazán szép lány volt. Al- 
bertnek is tetszett és neki Albert nagyon. 
Az oroszok akkor a tíz milliárdos francia 
kölcsön előtt álltak. A francia sajtóban 
ellenünk kezdtek írni. 

Beatrix. Kik? 

Dominika. Én azt hiszem, az angolok. 
Ed várd nagyon akarta Albertet Short- 
landéknak. A francia milliárdok truccolni 
kezdtek. Egyszerre csak Izvolszki Pét«r- 
várra utazott és másnap a szép Olga 
belesírt az ebédnél a levesbe. 

Beatrix. Tudora. Konstantin meg- 
írta nekem. Céklaleves volt. 

Dominika. Szegény fiam. Akkor tette 
át a hadgyakorlatot délről északra. Mu- 
tatni kellett, hogy nem nősül észak felé. 
Szegény Olgát meg Németországba küld- 
ték zenét hallgatni, Mottl dirigált Mün- 
chenben. Akkor táncoltál te ott vele. 



159 



A HATTYÚ. - 

JÁCINT. A régensnél. Reggelig. 

Dominika. Talán épp aznap éjjel ment 
át a vonat Münchenen az első miUiárdda). 
Hja, már ez így van. Es mikor Ed várd 
hazautazott Marienbadból, akkor az angol 
kombinációnak is vége lett. A Shortland- 
leány bolgárul kezdett tanulni. A bolgár 
trónörökös miatt. 

Jácint. És Albert? 

Dominika. Elküldtük a szív-szeilöz- 
tetöbe. Afrikába. 

Beatrix. És a Shortland -leány meg- 
tanult bolgárul. 

Dominika. Folyékonyan. De ebből se 
lett semmi. Svédországba ment férjhez 
Olaf herceghez. Most ott áll a svédek közt 
a bolgár tudományával. Hallom, a stock- 
holmi bolgár követ oda van a boldog- 
ságtól, mert vele mindig bolgárul beszél. 
Ebből egy nagy nyersvasüzlet lett Svéd- 
ország és Bulgária közt. A jó bolgárok 
ma sem tudják, minek köszönhetik azt 
a sok vasat. Ilyen az élet. Már mint 
minálunk. 



160 



HARMADIK FELVONÁS. 



Beatrix. Azt tudod, hogy a bolgár há- 
T^asságból mért nem lett semmi? 

Dominika. Azt hiszem, a szerbek léptek 
közbe Delcassé útján. 

Beatrix. Ez a hivatalos ok. Az igazi 
ok jobb. Egy utolsó megbeszélésre küldték 
Shortlandék Artúrt és a bolgár udvar 
Fülöpöt. És tudod, Artúr a bal fülére nem 
hall. Fülöj) pedig a jobb fülére süket. 
Az udvari ebéden, ahol találkozniok kel- 
lett, egymás mellé ültették őket, de 
etikett és rang szerint ültek, úgy, hogy a 
«üket fülüket fordították egymás felé. 
Ezt ők nem tudták. Eleinte szóltak egy 
pár szót, de aztán kölcsönösen nem felel- 
tek, megsértődtek és hazamentek. Ezért 
lett Patríciából svéd hercegnő és ezért 
van most olyan sok nyersvas Bulgáriában. 

JÁCINT. Ezt nem is tudtam. Az én de- 
mokratikus magányomba ez nem hatolt el. 

Beatrix. Ugyan hagyd már azt a de- 
mokráciát. 

Dominika. Nem szereted? 

Bbatrix. Nem. Mindenkit korrumpál. 

A hattyú. 161 11 



A HATTYÚ. 

Már a királyok közt is alig van egy-két 
royalista. 

Jácint. Szóval, elviszitek a lányunkat^ 
Dominika . 

DoMiiíiKA. El, Károly. Kegyetlenül el- 
raboljuk. Még alszik? 

Beatrix. Nem. Kilovagolt már ko- 
rán. 

Dominika. Mikor láthatom ? 

Beatrix ijedtet}. Hogy mikor látha- 
tod? . . , Istenem . . . Xagy zavarban van. 
a homlokára teszi a kezét. A fejem . . - 
jaj . . . Elgyöngül, támolyog. 

Jácint. Kérlek angyalom, a legkomo- 
lyabban felszólítalak, hogy ne légy rosszuL 
Most igazán ne. légy rosszul. 

Dominika. Mi bajod édesem? 

Beatrix. Már az éjjel is . . . a szupénáí 
hirtelen oly rosszul lettem. 

Jácint. Elég rosszul tetted. 

Beatrix. De Károly ! 

Dominika. De ha tényleg nem érzed jói 
magad . . . 

Jácint. Hát jól nem érzi magát. Én se 



162 



HARMADIK FELVONÁS. 



érzem e pillanatban jól magamat. De 
kérlek, most ne ájulj el, ülj le. 

Beatrix leül, rémültért. 

Dominika ijedten megy feléje. Dehát 
mi az? 

JÁCINT visszatartja. Én elmondom neked 
Dominika. 

Beatrix rémülten, könyörgő hangon. 
Károly! Károly! 

JÁCINT. Most nyugalom, édesem. Én 
beszélek. Dominika ! Nem ok nélkül mond- 
ják, hogy te vagy a legokosabb nő Közé[)- 
európában. 

Dominika. De Károly . . . 

JÁCINT. Semmi szerénység. Ne félj, erre 
a nagy okosságodra mindjárt szükséged 
lesz. Itt egy kis nehézség van. Nem én 
mondom, de Beatrix az ö aggódó termé- 
szetével ... itt történt valami, Domi- 
nika. 

Dominika. Jesszus . . . csak nem Ale- 
xandrával ! 

JÁCINT. Mit mondtam . . . milyen 
okos no. 



163 11* 



A HATTYÚ. 

Dominika. Alexandrával . . . történt 
valami ? 

JÁCINT. Nem. De majdnem. 

Beatrix könyörögve. Károly ! 

Dominika. Szent Isten ! 

JÁCINT. Kérlek, te se légy rosszul. 
Hallgasd meg, elmondom az esetet. 

Dominika. Károly ne ijessz meg. 

JÁCINT. Ellenkezőleg. Meg foglak i»yug- 
tatni. 

Dominika. Mi történt az istenért? 

JÁCINT. Az történt angyalom, hogy 
Albert itt van napok óta és úgy viselke- 
dett itt, mint egy pisztráng. 

Dominika. Mint egy pisztráng? 

Beatrix, Hogy mondhatsz ilyet? 

JÁCINT. Igen. Hideg volt és néma volt. 

Dominika. Szegény Albert. Ezt miattam 
tette. Nélkülem nem akart . . . 

Jácint. Azt a világon senki nem tud- 
hatta. Legkevésbé Alexandra, aki el volt 
és el van telve tőle és aldt mélyen bántott 
ez a nemtörődömség. 

Dominika. Olyan feltűnően csinálta? 



1&4 



HABHADIK FELVONÁiSU 



JÁCINT. Nem Í8 lehet feltűnőbben. 
ö nagyon jó gyermek, de nagyon rossz 
vőlegényjelölt. De mindegy. A te fíadat 
itt imádják. A lány is, ez a jó anya is. 

Dominika. Te drága, kedves . . . 

Beatbix. óh Dominika, ha tudnád . . , 
ha tudnád . . . 

JÁCINT. És ö itt sétált ebben az imádat- 
ban mint egj!" . . . egy , . . 

Dominika. Pisztráng. 

JÁCINT. Még annál is pisztrángabban. 
A lány nem aludt, éjszakánként sírt . . . 

Dominika. Borzasztó. 

JÁCINT. Itt szenvedett mindenki, aki 
ezt látta ... az anyja, én, a fiúk, a 
tanár . . . 

Dominika. Milyen tanár? 

JÁCINT. Éppen ez az. Van egy tanár a 
fiúk mellett. Fiatal, művelt, csinos, 
kedves ember. És itt egy furcsa dolog 
történt a végső elkeseredésben, mind 
csak a fiad iránt való imádatból . . . 

Beateix rémülten, könyörögve. Károly ! 

Dominika. Nos? 



lOő 



A HA.TTYÜ. 

JÁCINT. Már ahogy asszonyok szokták, 
alkalmasnak találták ezt a tanárt arra, 
hogy a tegnapi estélyen. . . tegye egy 
kicsit érdeklődővé Albertet. Ostobaság 
ugye, de ebből is láthatod ezt a rajongást a 
fiad iránt. 

Dominika. Milyen naiv, kedves dolog. 

JÁCINT. Ugye? Na és most jött, amire 
nem számítottak. Ez a tanár, egy jó- 
modorú, komoly, rendes ember, erről 
kiderült, hogy . . . képzeld ! . . . titokban 
szerelmes volt Alexandrába. Beatrix ré- 
mülten feláll. 

Dominika. Das kommt vor. Beatrix 
megrLyugodva leül. 

Jácint. Es ist ja kein Wunder. Er sieht 
Sie jeden Tag, Sie ist schön und gütig, 
etwas stolz . . . sofőrt ist die alté Roman- 
tik f értig . . . Denk an all' diese Romane : 
nevelő és hercegkisasszony . . . 

Dominika. Nos és? 

Jácint. Képzeld, ez a szegény, halá- 
losan szerelmes fiú nemcsak odaadta 
magát ehhez az ártatlan játékhoz, de 



166 



HARMADIK FELVONÁS. 



emberfölöttit szenvedett . . . látva, hogy 
ő csak eszköz . . . hogy ó csak másvala- 
kinek az érdeklődését hívja fel . . . és 
csak arra való, hogy ■ . . 

Dominika. Albert az oka. Mért nem 
mert szólani ? . . . Én ezt túlzottnak 
találom tőle. 

JÁCINT. Miattad tette. Hisz az fantasz- 
tikus, hogy ez milyen jó fiad neked. 

Dominika. Azért jól esik ez . . . Köny- 
nyezik. No és aztán? 

JÁCINT. Kérlek, ez velünk vacsorázott 
ez a fiú, ez a mártír . . . igazán ezt kell 
mondanom ... ez a szegény, derék ön- 
feláldozó ember ... és úgy szenvedett 
ott, ebben a szerepében, hogy nekem a 
könnyeim csordultak ki. 

Dominika. Nem csuda. Ez megható. 

Jácint. És ez a szegény lány, aki csupa 
szív és jóság . . . nézni se bírta ezt . . . 
már küldte volna el . . . de a tanár . . . 
csak a családért . . . csak Alexandráért , . . 
csak a fiad boldogságáért . . . folytatta, 
vérezve, kínlódva . . . 



167 



A HATTYIT. 

Dominika. Szegény ... 

JÁCINT. Egészen addig, amíg Albert, 
aki errdl semmit se tudhatott, megsértett*. 

Dominika rémülten. A tanárt? 

JÁCINT. Azt. 

Dominika. Azt a szegény fiút ? 

Jácint. Azt. Képzeld. 

Dominika. Mit csinált vele? 

Jácint. Azt mondta neki : tolakodó. 

Dominika. Borzasztó. És te nem léptél 
közbe ? 

Jácint. Hogy tehettem volna ? 

Dominika. És az a szegény tiú mit 
csinált ? 

Jácint. Mit csinálhatott? Lehajtotta a 
fejét. Én azt hittem, a szívem szakad meg 
erre a jelenetre, 

Dominika. Borzasztó. Szegény jó em- 
berke. És Alexandra? 

Jácint. Jólesik nekem, hogy te így 
megsajnálod ezt a fiút. Látod, nemcsak 
csupa ész vagy, de csupa szív is. Ha lát- 
tad volna ott állni ezt a szegény szorgal- 
mas tudóst . . . egy csillagász, kérlek, . . . 



168 



HABMADIK FELVONÁS. 



az ö reménytelen halálos szerelmével, amit 
leküzdött magában, az ő összeomlott ro- 
mantikájával, az ö vérző szívével . . . 
amint Albert elegánsan és élesen megsér- 
tette ... és ö ott állt lehajtott fejjel . . . 
egy életre megszégyenítve . . . össze- 
törve . . . miután ilyen áldozatot hozott a 
családért . . . tudod ez a hűség ... ez a 
mártirium . . . hát mondd, te mint 
asszony, nem derék ember az ilyen? 

Dominika. De még milyen derék ! 

Jácint. Hát kilökni való ember ez f 
l^enézni való ember ez? 

Dominika. Dehogy ! 

Jácint növekvő hévvel. Hát sérteni való 
ember ez? Ütni való ember ez? Büntetni 
való ember ez? 

Dominika. Isten ments! 

Jácint még lelkesebben. Hát ... ki- 
dobni való ember ez? Bántani való ember 
ez ? Hisz ez egy . . . mitcsinálnivaló . . . 
egy . . . nem is tudom ... ez egy . . . 
egy . . . 

Dominika lelkesen. Csókolni való ember t 



16« 



A HATTYÚ. 

Jácint. Nahát ez történt vele ! ! ! Fárad- 
tan zökken le egy fotelbe. A homlokát törli. 
Félre. De nehezen jött rá. 

Dominika. Hogyan ? . . . hogy ez tör- 
tént vele. 

JÁCINT. Amit te mondtál. Alexandra 
megcsókolta. 

Dominika. Alexandra ? 

JÁCINT. Ahogy te mondtad. 

Dominika. Igen. Na igen. 

JÁCINT. Mert nem bírta már tovább 
nézni a szenvedését, mikor Albert meg- 
sértette. Ott csókolta meg az én jelenlé- 
temben és Albert jelenlétében. 

Dominika. És Albert? 

JÁCINT. Honnan tudhatta szegény, 
hogy itt miről van szó? Ö nem érezte ezt 
akkor olyan tisztán, mint te most. 

Dominika. Igen . . . igen . . . Hogyne. 

JÁCINT. És ez a Beatrix . . . aki annjóra 
rabja a formáknak . . . nézd ... ez itt 
most haldoklik emiatt. Beatrixhoz. Amiatt, 
amit, látod, Dominika természetesnek 
talál, sőt majdnem megkövetel. Mi? 



170 



HARMADIK FELVONÁS. 



Dominika. Hogyne, hogyne. 

JÁCINT. Elragadó ötlet volt ettől a 
■csupaszív lánytól. Boldog vagyok, hogy 
tudtán kívül úgy gondolkozott erről, mint 
te. Ebben a csókban annyi minden volt : 
jellem, jóság, tisztesség, lelkiismeret, fele- 
lősségérzés, hála, részvét, emberség, szá- 
nalom ... és önfeláldozás, édesem ! Le 
kell borulni ez előtt a lány előtt. Közben 
Beatrix titokban, boldogan simogatta. 

Dominika. Derék lány. Bátor lány. 
Boldog az a nép, amelynek ilyen király- 
néja lesz. 

Jácint. Ha láttad volna abban a pilla- 
natban . . . hogy reszketett . . . hogy 
haldoklott ... de megtette. Érezte, hogy 
tartozik mint embernek, mint testvéré- 
nek. . . ezzel. Felemelni őt a megalázta- 
tásból ! És ha épp tudni akarod, én is meg- 
csókoltam szegényt. 

Dominika. Jól tetted. XVI. Lajos a fe- 
lesége életveszélyes szülése után örömében 
megcsókolt egy cselédet. Das kommt vor. 
Hát ez az a nagy borzasztóság? 



171 



A HATTYÚ. 

JÁCINT. Ez. Beairixra mutat. Ő oda van. 
Dehát ö . . . haragszik a tanárra, ettől 
fflggetlonül. 

Beateix. Én? Én ópúgy gondolkodom, 
mint Dominika. Csak nem tudtam, hogy 
ö úgy gondolkodik, mint én. 

JÁCINT. Te haragszol a tanárra Napóleon 
miatt. A fiúkat tudniillik . . . 

Dominika. Te se? Napóleont? 

JÁCINT. Tyhű, de még mennyire nem i 

Dominika. Te. Az én boldogult uram 
könyvtárában van egy kuriózum, egy 
kis francia könyv, amely világosan be- 
bizonyítja, hogy Napóleon nem is élt 
soha. Majd elküldöm. Olvasd ezt, ez na- 
gyon megnyugtató. — Na édesem. Hát 
ez volt az a nagy eset? 

Beateix. Ez. Te okos, derék asszony. 
Ha én tudtam volna, hogy neked ennvi 
éj*zéked van a pszichológia iránt . . . 

JÁCINT. Beatrix tegnap rögtön megér- 
tette, mi? 

Beatrix. Oh, rögtön. 



172 



HABMADIK FELVONÁS. 



JÁCINT. Neki nagyon nagy érzéke van 
« pszichológia iránt. 

Dominika. Szegény kis tanár. Most ő 
kezd érdekelni. Mi lesz vele? 

Beatrix. Csomagol. Oh, ő érzi, hogy 
-ezek után egy percig sem maradhat itt. 
Dominika. Azt helyesen érzi. De ti 
■ctsak így bocsátjátok el? 

Beatrix. Hát tudod édesem ... ő 
most már . . . ő szegénj' most már olyan, 
mint egy kilőtt patron. 

Dominika. Patronnal mindig vigyázni 
kell. Ezt el kell intézni vele, mielőtt innen 
kimegy egy más világba. Ezekből lesznek 
A memoár-írók, amerikai felolvasók, vagy 
ellenzéki publicisták. Nagyon kell vi- 
gyázni. Nekem fájdalom, praxisom van 
az ilyenekben. Nevelők, adjutánsok. Sok 
baj van velük. Majd én beszélek vele. 
Be.\trix. Köszönöm, te okos asszony. 
■ IJominika. Ha előbb jöttem volna, 
■megmondtam volna neked, hogy nevelővel 
nem szabad kezdeni. Nevelőhöz úgy nem 
szabad hercegnővel közelíteni, mint ben- 



178 



m^ 



A HATTYTT. 

2Ínhez gyufával. Felrobban. És még egy 
bölcsesség : nem kell úgy sietni. Vártatok 
volna egy napig, látod, megjöttem. Van 
egy régi angol közmondás : aki négy hét 
alatt akar meggazdagodni, azt rendsze- 
rint már az első héten felakasztják. 

Jácint. Angliában. 

Beatrix. Csodállak Dominika és iri- 
gyellek ezért az önálló gondolkozásodért. 
Oly erélyes vagy. 

Dominika. Én vad anya vagyok ! 

Beatrix. Én is. De én izgatott vad 
anya vagyok és te higgadt vad anya vagy.. 

Dominika. Kinek milyen a vérmér- 
séklete. Azért te is elég férfias vagy. 

Beatrix. Mert nagy fiúkkal jutottam 
özvegységre. Az ilyen anya elapásodik. 
A fiúknak kell az apai szigor és milyen 
szép az, ha ezt is az anya liferálja. 

Dominika. Boldogult urad Henrik sze- 
líd apa volt. 

Beatrix. Az apa, az mindig dilletán;* 
szülő. A mellére üt. Az anya a pro- 
fesszionátus. 



174 



HARMADIK FELVONÁS. 



Dominika. Mikoi- láthatom a tanárt? 

Beatrix. Mindjárt intézkedem. IV 
félek, hogy nehéz dolgod lesz vele. 

JÁCINT. Fogadjunk, hogy öt pere alatt 
elintézed. 

Dominika. Nem fogadok Károly 189$ 
óta, mióta boldogult urajnmal fogadtam, 
hogy fiam születik. 

JÁCINT. És lányod született? 

Dominika. Kettő, Károly. Kettő egy- 
szerre. 

Komorna belép jobbról. 

Beatrix. Mi az? Készen vannak? 

Komorna. [genis, Fenség. 

Grófné és Sywphorosa belép jobbról. 

Symphorosa. Drága Dominikám, min- 
den rendben van és meglepetés is vár rád 
a szalonodban. 

Dominika. Meglepetés? Engem ma már 
nehéz meglepni, édes Symphorosám. 

SYMniOROSA. Ez azonban mégis, azt 
hiszem, jól fog esni neked. Albert vár rád 
a szalonban. 

Dominika. Albert? Felkelt ilven korán? 



170- 



A HATTYÚ. 

Miattam ? Igazad van : ez meglepetés és 
öröm. Megyek. Indul. Hát addig . . . 
hivassátok nekem ide azt a tanár urat. 

Beatrix. Idehivatom, édesem. Itt fog 
rád várni ebben a szobában. A komornához. 
Menjen, küldje Caesart azonnal. Komorna 
hátul el. Édes Dominikám ... ez a tíinár 
tisztességes fiú, de nagyon fiatal és lob- 
banékony. 

Dominika. Ne félj édesem, bízd csak 
rám. Ha lobbanékony, nem kell ingerelni. 
Az első dolog : megbocsátani neki. Rögtön 
megbocsátani. 

Beatrix. Hogjí^an? Te ilyen könnyen 
bocsátasz meg ? 

Dominika. Nagyon könnyen. 

Beatrix. Az előbb a fiadban úgy kár- 
hoztattad ezt a tulajdonságot. 

Dominika. Igen, édesem, de elfelej- 
tettem hozzátenni, hogy tőlem örökölte. 
OyerÜTik, grófné. Elmegy jobbra, a grófné 
4s Symphorosa követi. 

Szünet. 



176 



HARMADIK FELVONÁS. 



Jáeini és Beatrix hosszasan néz egymásra. 
Jácint diadalmasan mosolyog. 

Beatrix. Aranyszíved van, kedves Ká- 
roly. És nagyon jó fejed van, kedves 
Károly. Homlokon csókolja. Most már csak 
attól félek . . . 

. JÁCINT. Most meg már csak mitől 
félsz ? 

Beatrix. Ha most találkozik a fiával . . . 
és beszélnek . . . nem lesz-e Albert más 
véleményen ? 

•lÁciNT. Két okból nem lesz más véle- 
ményen. Először nem lesz bolond máskéj) 
gondolkozni, mint a mamája, másodszor 
pedig magam is ott leszek ennél a talál- 
kozásnál. Indul. Még pedig sürgősen. 

Beatrix viátia siet. Mondd te kedves . , . 
ón igaztalan voltam hozzád . . , mit te- 
gyek, hogy megbocsáss? 

Jácint a jobboldali ajtónál. Most egye- 
lőre csak annyit kérek, hogy ne borulj a 
nyakamba. Holnap aztán le fogod írni egy 
irkába százszor, hogy : «jó az öreg a 
háznál». EL 

A hattyú. 177 12 



A HATTYÚ. 

Beatbix balfelé nienet. Modora, az nincs. 
Hátul belép Caesar. 

Beatrix. Caesar ! Lemegy és megmondja 
Ági tanár úrnak, hogy jöjjön fel ide és itt 
ebben a szobában várjon. A főhercegnő 
őfensége akar vele beszélni. 

Caesar. Parancsára, Fenség. 

Beatrix. Mi lesz a reggelije Mária 
Dominika őfenségének? 

Caesar. A teához hideg lazac, .hideg 
beef, hideg csirke . . . 

Beatrix. Caesar ! Hisz ez a tegnapi 
vacsora. 

Caesar. Bocsánat, Fenség, ez a mai 
reggeli. Ma éjfél után egykor tettem az 
asztalra és eddig még mindig nem evett 
belőle senki. 
. Beatrix. Ön megőrült. 

Caes.\r. Parancsára, Fenség. Más reg- 
geli lesz. 

Beatrix, És mért olyan sápadt? 

( 'AESAR. Nem aludtam, Fenség. Szenved- 
tem. Főként a tea miatt. 

Beatrix. Milyen tea miatt. 



178 



HARMADIK FELVONÁS. 



Caesar. A borzasztó tévedés miatt. 
Jácint atya kapta a forró teát és Fenséged 
a hideg levest. 

Beatrix. Azért csak hálás vagyok. Ha 
abban a rémes pillanatban nincs ott az a 
korty jéghideg leves, talán összeestem 
volna. Az térített magamhoz. 

Caesar. Az éjjel egy tégla esett a fe- 
jemre, Fenség. Most egy kó esik le a 
szívemről. 

Beatrix. Ne büntesse meg a bűno.it, 
aki tévedett. 

Caesar. Parancsára. Fenség. Talán 
adjak neki valami kis jutalmat? 

Beatrix. Túlzásba ne menjünk. — 
A tanár itt várjon. Jobbra el. Caesar indul 
a bal hátsó ajtó felé, de ez nyílik és belép 
rajta Alexandra. 

Alexandra. A főhercegnő megjött ': 

Caesar. Meg, Fenség. 

Alexandra. Hol van? 

Caesar. Itt, Fenség. Jobbra mutat. Azt 
hiszem, átöltözik a hosszú autó-út után, 

Alexandra. És maga mit csinál itt? 

179 12* 



A HATTYÜ. 

Caesar. Megyek, ahova küldtek. 

Alexandra. Hova küldték? 

Caesab. Ági tanár úrhoz. 

Alexandra idegesen. Mit akarnak Ági 
tanár úrtól? 

Caesar. Hogy jöjjön ide és várjon itt. 

Alexandra. Akkor jó. Menjen és 
küldje. Leül. 

Caesar. De , . . ha megengedi, Fenség . . . 
azért kell ideküldeneni a tanárt . . . 

Alexandra. A tanár urat. 

Caesar. A tanár urat, mert a fenséges 
asszonyok óhajtanak vele beszélni. 

Alexandra. Ön ne keresse az okokatw 
Ön tegye azt, amit parancsoltak. Küldje 
ide a tanár urat. 

Caesar. Parancsára, Fenség. El bal 
Jmtul. 

Rövid szünet. 
Ági belép hal hátul, útiruhában. 

Ágl Fenség hivatott? 

Alexandra. Nem. De azért vagyok itt, 
mert megtudtam, hogy idehívják. 

Ágl Parancsoljon velem. 



180 



HARMADIK FELVONÁS. 



Alexandra. Milyen ruha van magán? 

Ágl Utazó ruha. 

Alexandra. Elutazó ruha? 

Ágl Az is. Meg is érkeztem valahonnan. 
El is utazom valahova. Szümt. Paran- 
csoljon velem. 

Alexandra. Akkor a fiúkkal mi lesz? 

Ágl Nem tudom. 

Alexandra. Nem sajnálja őket itt- 
hagyni ? 

Ági. De nagyon. Szünet. Parancsoljon 
velem. 

Alexandra. Mária Dominika főher- 
cegnő, a trónörökös anyja megérkezett. 

Ágl Tudom. 

Alexandra. És azt is tudja, miért 
jött? 

Ágl Azt is tudom. 

Alexandra. És? 

Szünet. 

Alexandra. Foglaljon helyet kérem. 

Ágl Köszönöm. Nem ül le. 

Alexandra feláll. Én eddig még nem 
beszéltem a főhercegnővel. Nem is láttam. 



181 



A HATTYÚ, 

Most fogok vele találkozni. Talán már egy 
perc múlva. És akkor ö . . . nekem is 
meg fogja mondani, hogy mért jött. 
Ági. Igen. 

Szünet. 

Alexandra. Ez az egész véleménye 
erről a dologról? 

Ági. Körülbelül. 

Alexandra. Nem értem, hogy most 
miért gúnyos? Megint éles. 

Ági. Mint a borotva. 

Alexandra. Mint a borotva ? Nagyon 
nézi Ágit. Igen . . . igen. 

Ági. Igen. Fenség. Borotva. 

Alexandra szigorúan néz rá. Hogy 
viselkedik ön itt most velem? 

Ágl a legnagyobb tisztelettel. Fenség. 

Alexandra. Miféle játék ez? Elfe- 
íejtette ami az éjszaka történt? 

Ági. El, Fenség. 

Alexandra. Úgy ! Azt a pillanatot is, 
£t mikor én . . . 

Ági. Azt a pillanatot is, Fenség. 



182 



HARMADIK FELVONÁS. 



Alexandra. Ilyen könnyű ezt elfe- 
lejteni? 

Ágl Azt nem mondtam. 

Alexandra. Ha ezt én tudtam volna . . . 

Ági. Tudnia kellett volna. 

Alexandra. Hogy el fogja felejteni? 

Ági. Ezt . . . nekem el kell felejteni, 
Fenségednek le kell tagadni ... én . . . 
a harmadiknak meg se szabad látni. 

Alexandra. Én nem tagadom le, és ö 
látta. Úgy veszem észre, maga túl drága 
ajándékot kapott tőlem. Nagyobbat, mint 
aminőt megérdemel. Talán . , . egy or- 
«zágot ! 

Aoi. Az nem nagy dolog. Volt már 
eset, hogy egy lóért kínálták. 

Alexandra. Még meg is sért. Úgy be- 
szél, mint egy durcás gyerek. 

Á(;i. Nem, Fenség. Ahogy én itt most 
beszélek, amit én ma cselekszem, ahogy én 
innen ma eltűnök, az az én válaszom a 
Fenséged csókjára. 

Alexandra. Azt nem kértem, hogy 
ezt a szót kimondja. 



18:i 



A HATTYÚ. 

Ági. Nem fájt kimondani. Kapni sokkal 
fájdalmasabb volt. 

Alexandra. Fájdalmasabb, mint adni? 

Ági. Oh, igen. Benne éreztem minden 
szánalmát, de minden lenézését is. Gőgös 
dolog volt. Azt jelentette, hogy nem va- 
gyok ember. Hogy engem szabad. Mint 
egy kis gyereket, vagy egy állatot. 

Alexandra. így érezte? 

Ági. Ha nem így éreztem volna . . . 

Alexandra. Akkor? 

Ágl Akkor úgj' visszaadtam volna,. 
Fenség, hogy talán még most is tartana. 

Alexandra idegesen. Szóval ostobaság 
volt tőlem. 

Ági. Sok volt. Fenség. Sok volt egy- 
szerre. És ez tette gyanússá. 

Alexandra. Gyanússá. 

Ágl Igen. Mert ott még nem tartot- 
tunk. És mégis . . . egyszerre megkap- 
tam. Aztán hajnalban . . . tetszik tudni, 
lehűlt a levegő. A csók után . . . kimentem 
a parkba, a forró fejemet szellőztetni . . . 
virradatkor. Sokáig sétáltam. Nen\ a 



184 



HARMADIK FELVONÁS. 



rózsák felé, A tölgyek közt, ahol illat - 
talán és erős a levegő. Ott megnyugszik a 
.szív és bírál. Ott aztán úgy éreztem ma- 
gamat, mint a koldus, akinek egy ezrest 
dobtak a kalapjába . . . és aki szeretne 
utána szaladni az adakozónak, mert fél, 
hogy tévedés volt . . . sok volt. 

Alexandra dacosan, idegesen. T^ssa, 
nagyon-nagyon örülök, hogy ilyen fe- 
gyelmezetten gondolkozik. 

Ági. Reggel van. Fenség. A nap süt. 

Alexandra. Nem a csillagok? 

Ági. Nem. 

Alexandra idegesei. Nagyon-nagyon 
örülök. 

Ági. Én is. Én annak, hogy ön örül. 

Alexandra id^esen. Nagyon-nagyont 
örülök. Ez így jó és így szép. 

Áoi. Szebb nem is lehet. 
Jácint beléjj jobbról. Ági tneghajoJ. 

Jácint. Na végre fiam, hogy látlak. 
Dominika főhercegnő szeretne veled be- 
Kzélni. Sőt a trónörökös is. 

Ági. a trónörökös? 



185 



A HATTYÚ. 

Jácint. Boldog volna, ha jóvátehetné 
ezt a . . . tegnapi félreértést. 

Ági. Bocsánat atyám, de legyen sza- 
bad kitérnem előlük. Én elmegyek. A 
kofferem már a kocsin van. 

JÁCINT. Búcsú nélkül hagysz itt ben- 
nünket? 

Ágí. Most búcsúztam Őfenségétől. 

Alexandra. Még pedig igen furcsán. 

JÁCINT. Hogyhogy? 

Alexandea. Hidegen, dacosan. Mintha 
én bántottam volna meg őt. 

Jácint. Hát nem érdekes? Másodszor 
találja el a gondolatomat. Bizony meg- 
bántottad lányom. Még pedig a hiúságát. 
Tán az önérzetét is . . . Azzal az a.la- 
mizsnás puszival. Erről van szó úgy-e, 
fiam? 

Ági. Erről, atyám. 

Alexandra. Egy ilyen tragikus pilla- 
natot puszinak nevezni? 

Jácint Ágihoz. Látod, ezt a bölcsességet, 
«zt a józan ítéletet, ezt mind a sport teszi. 

Alexandra. Tegnap miket mondott. 



186 



HARMADIK FELVONA8. 



Élete, végtelensége, halála. Ez mind nem 
volt igaz? 

JÁCINT. Dehogy nem. A hirtelen fáj- 
dalom a legerősebb szavakat keresi. Ezen 
alapul például a népnél a káromkodás. 

Alexandra. Hát ez csak ennyit ért? 

JÁCINT. Csak? Sok ez lányom, mert a 
naay fájdalmat jelenti. Kiáltás, aminek 
a szövege nem fontos. 

Alexandra. Hát akkor mely .szavait 
vegyem komolyan? 

JÁCINT Ágira mutat. Amiket most itt 
elhallgat. Kis szünet. No ... és te lá- 
nyom? Na I őszintén! 

Alexandra. Én Jácint . . . hogy őszinte 
legyek, azt hiszem . . . szeretem egy 
kicsit. 

JÁCINT. Amíg meg nem csókoltad, én is 
azt hittem, hogy szereted. 

Alexandra. Te is ezt mondod? Hogy 
beszéltek itt? Mi e/ ? Hát nem dűlt össze 
íi világ ma éjjel? 

JÁCINT. Nem, lányom. 

Alexandra. Maga is ezt érzi? 



187 



A HATTYÚ. 

Ági. Igen, Fenség. 

Alexandra. De hiszen ... ~ 

JÁCINT. Megint nem tudod, nii a bajod 
lányom. Ez volt az a sajnálat, amit az 
éjjel kerestél magadban. Végül félhárom- 
kor meg is találtad abban a savanyú 
csókban. 

Alexandba. Savanyú? 

Jácint. Nem én kaptádra, mégis éreztem. 

Alexandra. Szomorú vagyok. Jácint. 
De ha így beszélsz velem ... ha most itt 
maradsz egy-két napig ... és mindig így 
beszélsz velem . . . megnyugszom. 

Jácint. Itt maradok lányom. Itt ma- 
radok még két-három napig, hogy igazán 
megnyugtassalak. 

Kis szünet. 

Ági. Engedjék meg, hogy elbúcsúzzam. 
Meghajol. Fenség. 

Alexandra nem tudva ebbe belenyu- 
godni. Csudálom ezt a nyugalmát. Ezt az 
önuralmat. Tudom, hogy ez mind nem 
igaz, ahogy itt most viselkedik. Mást sze- 
retne tenni. 



183 



HARMADIK FELVOKAS. 



Ági. Meglehet, Fenség. 

Alexandra. Mást szeretne mondani. 

Ági. Az is meglehet. 

Alexandra dacosan, id.egesen. Dehát . . . 
ha ilyen csudálatos önuralma van . . . 
mért nem tegnap este mutatta ezt meg? 
Izgatottan. Most még csak ezt az egyet 
szeretném tudni. 

Jácint. Ne légy ideges, lányom. Itt ma- 
radok két hétig. 

Alexandra egyre idegesebben. Ha most 
ilyen nyugodt tud lenni, akkor mért 
-csinálta ezt tegnap? Mit akart? Nem tu- 
dom ! 

Ági. Nyugodjék meg. Fenség, én se 
tudom. Az éppen a szép ennek az éjszaká- 
nak a történetében, hogy nem tudtam 
mit akarok. 

Alexandra. Nem tudta? 

Ágl Nem. 

Alexandra. Nem tudta és . . , 

Jácint. Csöndesebben lányom. Es nyu- 
iíodtan. Egy hónapig maradok itt. 

Alexandra oda se hallgatva, egyre iz- 



189 



A HATTYir. 

gatotiabban. Nem tudta, hogy mit akar. 
És engem azért mégis \4tt magával a 
jóságomnál fogva ... az ügyetlenségem- 
nél fogva . . . belevitt mindenbe ... a 
legborzasztóbba. Nem tudta mit akar , . . 
és én vele voltam a szívemben ... és el- 
szántam magam mindenre, még arra is, 
hogy vele együtt lázadjak fel . . . és ki- 
tartsak mellette . . . még . . . még ha 
összedűl is velem az egész \álág 1 És ő . . . 
Albert halkan belép. 

Alexandra látja Albertet, de nem törődik 
veh és izgatottan folytatja- beszédét. íinem 
tudta mit akar>. Csak rombolni akart. 
Engedett egy hiú pillanat szilajságának . . . 
ahelyett, hogy akkor lett volna okos és 
analitikus. De gyerek volt és bolond 
volt . . , mikor odaült mellém az asztal- 
hoz . . . igenis rebellis volt . . . 

Albert szerény hangon, finom gúny- 
nyal. Xaxa, te nem jól ítéled meg ót. O 
szabad szellem. Nem olyan, mint rai. 

Alexandra nem törődik vele. Nem 
akart egyebet, csak lázadni . . . csak 



190 



HARMADIK FELVONÁS. 



a botrányt akarta ... és igenis modor- 
talan volt és lelkiismeretlen volt és . . . 

Albert. Te igaztalan vagy. ö csil- 
lagász. 

Alexandra. És igenis most én mondom, 
hogy amit csinált, az tolakodás volt 1 

Ágl Fenség ! 

Albert. Egy szót se feleljen, Miklós. 
Megtiltom, Miklós, És ha megengedi 
Miklós . , . most én csókolom meg. Hozzá- 
lép, megöleli és megcsókolja Ágit. 

Jácint. Bravó ! Holnap elutazom. 

Ági jókedvűen. Nagyon köszönöm. Fen- 
ség. Erre igazán nem voltam elkészülve. 

Albert. Jól esett? 

Aoi. Ez jól, Fenség. 

Albert. Akar még egyet? 

Aoi. Köszönöm, Fenség, az sok volna,. 
így ez éppen elég. 

A hátsó ajtón belép György és Arzén. 
Mindeniknél virágbokréta van. Egy pilla- 
tMtra megállnak az ajtóban, aztán a sziu 
közepére jönnek, ott elfogódottan megállnak. 
Ágira néznek. Albert átmegy balra, elöl. 



191 



A HATTYÚ. 

György. Tanár úr . . , A tneghaioltságtól 
elakad. 

Mindketten egyszerre nyújtják Agi felé 
bokrétáikat. 

Agi. Nekem? Átveszi a két bokrétát. 
György és Arzén elfordul, mind a kettő 
könnyeit törli. Arzén György vállára hnjol. 
Háttal állnak a közönségtiek. 

Ági. Ejnye . . . Indiánok ! Híres in- 
diánok I 

György és Arzén niegfardul, gyöngéden meg- 
öleli mind a kettő Ágit. 

Ági. Vígabban kell búcsúzni. Nem így. 
Örülni kell. Most nem következik több 
történelemóra. Most már maga a törté- 
nelem következik. Meghajol és elmegy 
hátul. A fiúk utána mennek. 
Szünet. 

Albert. Na haragudjál Xaxa, ezzel 
tartoztam neki. 

Alexandra. Neki? 

Albert. Ki kellett engesztelni szegényt 
azért a csókért, amit tegnap tőled kapott. 

Alexandra gyanakodva néz Jácintra. 



192 



HARMADIK FELVONÁS. 



JÁCINT mosolyogva. Igen-igen. Ez így 
van. 

Alexandra. Nem voltam bűnös? 

JÁCINT. Nem, lányom. 

Alexandra. Még csak hős se voltam? 

JÁCINT. Nem, lányom. 

Alexandra. Hát mi voltam? 

JÁCINT. Ne kérdezd, lányom. 

Albert ünnejpélyesen. Alexandra ... te 
ma éjjel jóvátetted egy hibámat, amely 
az én emberi gyöngeségemből fakadt. 
Most arra akarlak megkérni, hogy maradj 
mellettem végig az életen és ha hibázom, 
mindig légy oly bátor, mint ebben az 
esetben voltál. Akarod? A kezét nynjtja. 

Alexandra kezet ad neki. 
Kis szünet. 

Alexandra. Albert . . . nekem köte- 
lességem az igazat megmondani. Ha én 
most becsületesen megmondom neked, 
hogy e pillanatban nem érzek irántad 
egyebet, mint becsülést és . . , szeretetet ? 
Albert. Akkor azt válaszolom Xaxa, 
hog}^ ez nekem most elég. 

A hattyú. 193 13 



A HATTTfr. 



I l> 1 1 fc I ■■ 



Alexandea kedves szomorúsággal. Nem 
mi találtuk fel a szerelmi házasságot, 

Albert. Nem. Határozottan nem. Min- 
denik nnerm-nél megrázza a kezét. 

Alexandra. Nem. 

JÁCINT. Nem, 

Albert. Megengedsz ehhez egy pót- 
lást? 

Alexandra. Igen. 

Albert. Mi feltaláltunk . . . valami 
szebbet. A házasság után következő sze- 
relmet. Ezt a klasszikus és erős boldog- 
ságot, ami ... ami . . . 

Jácint. Később jön, de tovább tart. 

Albert. Roppant érdekes, hogy te 
mindig ki tudod fejezni, amit az ember 
gondol. Kérlek, Württembergi Katalin 
volt a legboldogabb feleség a világon. 
Pedig ezt a házasságot erőszakkal csi- 
nálta Napole . . . Körűinéz. Napóleon. 
És mégia, 

Alexandra. És mégis . . . 

Szünet. Dominika belép. 



194 



HAEMADIK FELVONÁS. 



Dominika. Alexandráin ! Megöleli. 

Alexandra. Hozta Isten Dominika 
néni. Kezet csókol, mély meghajlással, 

Dominika. Mondjátok, nem jelentkezett 
még az a tanár úr, akit hivattunk. 

JÁCINT. De itt volt, 

Dominika. És? 

Jácint. Elment. 

Csönd. Hosszú szünet. 

Dominika. Mit jelent ez a csönd? Mért 
hallgattok? 
Ujabb szünet, mely alatt Beatrix belép. 

Beatrix nézi a hallgató csoportot. Meg- 
rémül, erősét sikolt. Szent Isten . . . megint 
történt valami? 

JÁCINT. Megcsókolta a tanárt. 

Beatrix. Kicsoda? 

JÁCINT. Albert. 

Beatrix fellélekzik. 

Dominika. Mi az, ti itt sorra csókol- 
játok ezt az embert? Úgy látszik, mégis 
csak valami kitűnő férfiú. 

Jácint. Bizony az. 

195 13* 



A HATTYÚ. 

Beatrix. Te is megcsókoltad? 

JÁCINT. Még tegnap. Be most megint 
meg fogom, mielőtt elmegy. 

Dominika. Akkor nekem már nincs 
mit beszélnem vele. Meg van szegény- 
kének az elégtétele. 

Albert. Ügy gondoltam anyám, hogy 
aki ilyen nagy szolgálatot tett a családnak, 
annak ez kijár. Nemcsak a menyasszony- 
tól, hanem a vőlegénytől is. Dominika 
helyeslőleg bólogat. 

JÁCINT. Sőt attól inkább. 

Dominika. Nagyon helyes. 

Beatrix. Esetleg, ha még nem ment el 
a házból . . . talán én is megcsókolhat- 
nám ... mi? 

Alexandra. Én azt hiszem anyám, 
most már elég volt. Inkább engem csó- 
kolj meg ... ha érdemesnek tartasz rá. 

Beatrix megcsókolja. 

Dominika sziyitén megcsókolja, És én is 
megcsókollak lányom, azzal a szerény ta- 
náccsal, hogy most már jusson sokszor 
az eszedbe, hogy boldogult apád téged 



liiíi 



HARMADIK FELVONÁS. 



az ö fehér hattyújának szokott nevezni. 
Ez jusson sokszor az eszedbe. Hattyúnak 
lenni : mikor a hold fénylik a tavon, 
méltóságosan siklani, mint az álom . . . 
Fenségesen. Csak siklani a kék fényben, 
lányom ... a partra nem menni. Jácint, 
Beatrix és Albert bólogat. Gyalog sose 
járni. Ott a szárazon, ahol az emberek 
járnak, ügyetlen a hattyú. Tán nevet- 
séges is. 

Albert kérőén. Aber liebe Mama . . , 

Dominika. A hattyú, ha gyalogol ... ha 
a parton totyog . . . bizony valami más 
madárhoz hasonlít. 

Alexandra. Liba ? 

Dominika. Majdnem, lányom. A termé- 
szetrajz azt tanítja, hogy a hattyú csak 
egy fenséges kacsa. Ha a földre lép, ez ki 
is derül róla. Ezért kell neki a tó tükrén 
maradni, büszkén úszni, díszesnek lenni 
a néma fehér méltóságtól. Madárnak 
lenni és nem repülni. Egy dalt tudni, de 
mindhalálig el nem énekelni. Igen, lá- 
nyom. Ahxandra a keblére hajol. Vissza 



19' 



A HATTYtr. 

a kék tóra, édesem ... és ott emelt fö, 
reprezentatív némaság . . . hűvös közöny 
azok iránt, akik a partról bámulnak . . . 
és dal : soha ! 

Szünet. 

Caesar jobbról belép. A reggeli. 

■Jácint karját nyújtja Dominikának és 
indul vele jobb felé. Utánuk Beatrix inegy 
egyedül. Albert Alexandrát fogja karon és 
követi őket. Kimennek. Caesar méltóság- 
teljesen lépdel v.tátiuk. 



FÜGGÖNY. 



198 



MOLNÁR FERBNC 
MŰVEI: 

Egy gazdátlan csónak története. Regénv. 

Egy haditudósító emlékei. 

Az éhes város. Regény. Két kötet. 

A farkas. Vígjáték 3 felvonásban. 

Hétágú síp. Tréfák, karcolatok, tárcák. 
I Józsi és eg\'éb kis komédiák. 
i Ketten beszélnek. Tárcák, rajzok. 
I Kis Hármaskönyv. Elbeszélések. Három 
1 kis kötet, tokban. 

; Liliom. Egy csirkefogó élete és halála. 
I Külvárosi legenda 7 képben. 

! Muzsika. Elbeszélések. 

Az ördög. Vígjáték 3 felvonásban. 

A Pál-utcai fiúk. Diákregény. 

Rabok. Regém . 

A testőr. Vígjáték 5 felvonásban. 

A fehér felhő. Mirákulum 5 változásban. 

Ismerősök. Elbeszélések. 

Az óriás. Elbeszélések. 

Égi és földi szerelem. Dráma 5 felv. 

Színház. Három egyfelvonásos. 

A hattyú. Vígjáték 3 felvonásban. 



■ 

> 

< 



cr 
o 
o 



Ct, -P 

u 

H 

O 



cd 



UNIVERSiTY OF TORONTO 
LIBRARY 



DO NOT 

REMOVE 

THE 

CARD 

FROM 

THIS 

POCKET 




uiiiÉ^M